A 2009 júniusában készült Progress Report az OECD vesztegetés elleni konvenció megvalósításának aktuális helyzetét vizsgálta köztisztviselők és nemzetközi üzleti tranzakciók vonatkozásában. A német központú Transparency International által készített riport (OECD Anti-Bribery Convention Progress Report) összegzi az 1997-ben 38 országban adoptált OECD konvenció tényleges alkalmazásának és érvényre juttatásának jelenlegi állapotát. Az elemzések során külföldi és belföldi vesztegetési ügyeket vizsgáltak, és különböző szempontok szerint értékelték a jogrendszer korrupció elleni küzdelmének meglétét és hatékonyságát. A riport 38 országból 36-ot fed le, és összességében csupán 4 országban talált elfogadható mértékű intézkedéseket és előrelépést a korrupció-ellenes küzdelmek támogatására. Ez a négy ország Németország, Norvégia, Svájc és az Egyesült Államok. Magyarország, talán nem meglepő, de sajnálatos módon a legrosszabb kvalifikációt kapta, vagyis hogy a korrupció-ellenes lépések szinte egyáltalán nem tapasztalhatók az országban. És hogy miből jutottak ilyen következtetésre?

Magyarország esetében 24 esetet vizsgáltak, amelyek közül egy a Magyar Telekom montenegro-i és macedón leányvállalatai által kötött szerződések ügyében folytatott magyar hatósági nyomozást érintette.

A belföldi ügyek közül a jelentés említést tesz a Siemens Hungary Zrt-ről, a Gripen International ügyéről, a Strabagról, amely utóbbival kapcsolatban külön is kiemeli, hogy a Központi Nyomozóiroda és az ügyészség 2008. októberi jelentése szerint több millió euró illegális pénz folyt magyar politikusoknak.

Szintén kiemelték a Geuronet Bt-t, amely ellen 2008. márciusában indítottak nyomozást a MÁV Cargo privatizációjával kapcsolatos ügyben mintegy 7.1 millió eurónyi vesztegetés gyanújával. Mint ismeretes, a MÁV Cargot egy, az OBB-t és a Rail Cargo Austria-t tömörítő osztrák-magyar konzorcium szerezte meg mintegy 404 millió euróért.

Szintén kiemelten szerepel a riportban a 14 Gripen vásárlás ügye, amellyel kapcsolatban a svéd televízióban megjelent exposé hatására parlamenti bizottság alakult a mintegy 890 millió dollár összértékű lízingügylettel kapcsolatban, bár a bizottság nem kapott felhatalmazást egy korrupcióra irányuló nyomozásra.

A jelentés értékelése szerint Magyarországon nem a jogi keretek hiánya okozza a fő problémát, hanem annak megfelelő kikényszerítése és betartatása. Bár nincs bizonyíték az ehhez szükséges procedúrák politika általi befolyásoltságának, a politikai pártok finanszírozása és pénzügyi forrásai okot adnak ennek kétségbe vonására. Kiemeli továbbá, hogy továbbra is gondot jelent, hogy az OECD konvenció 5. paragrafusa továbbra sem kap megfelelő szintű figyelmet. Az 5. bekezdés értelmében a nyomozók a vizsgálataikat megfelelő etikai szabályok betartásával kell végezniük, és eljárásaikat mindenre kiterjedően kell lefolytatniuk tekintet nélkül a nemzetgazdasági érdekekre, a más államokkal fennálló kapcsolatokra kifejtett hatásokra vagy a jogi vagy természetes személy kilétére vonatkozóan. Ennek megvalósítása gyenge lábakon áll Magyarországon.

A panaszkezeléssel kapcsolatban megjegyezték, hogy a Magyar Rendőrségnek van egy forródrótja, amelyen panaszt lehet bejelenteni, ugyanakkor az adatvédelem nem hatékony, és a panaszt tevők megfelelő védelme sem biztosított. A védelemmel kapcsolatban a riport elégtelen minősítést adott Magyarországnak, mivel nem találtak semmiféle hatékonyan működő rendszert, csupán cselekvési programtervezetet, amely azonban sosem fejlődött tényleges cselekvéssé. Bár 2007-ben a kormány határozott egy Korrupció ellenes Koordinációs Bizottság felállításáról megfelelő stratégia kidolgozása érdekében, a bizottság által készített jelentést a kormány mai napig nem tárgyalta. Bár a korrupció ellen néhanapján hoznak egy-két szabályozást vagy tervezetet mint például a lobbizásra vonatkozó szabályozás, lényegi javulás nem tapasztalható a folyamatok és döntések átláthatóságában.

A jelentésben olvasható javaslat szerint Magyarországnak van honnan felkapaszkodnia:

- A pártok és kampányok pénzügyi finanszírozására vonatkozóan szigorú szabályokra lenne szükség, amely biztosítja az átláthatóságot.

- A tanúk és panasztevők védelmére és a lobbizásra vonatkozóan hatékony szabályozást és gyakorlatban jól működő rendszert kellene felállítani.

- A közbeszerzési törvény transzparenciát és hatékonyságot szolgáló intézkedések egyszerűsítési szükséges az átláthatóság és a betartathatóság sikere érdekében.

- Az EU által finanszírozott projektekre vonatkozó előírások érvényesítése nem megfelelő, amely erősítésre szorul.

- A Korrupció elleni Koordinációs Bizottságot újra működésbe kellene állítani, és az általa kidolgozott tervezetek megvalósítása felé kellene elindulni.

- Az APEH ellenőröket jobban fel kellene készíteni a vesztegetési ügyek vizsgálatával kapcsolatos tudnivalókról, hogy hatékonyabb legyen az ezen ügyek feltárása.

Mindent összevetve a riport a 38 konvencióhoz csatlakozott országra vonatkozó összefoglalóban kiemeli, hogy a jelenlegi állapot nagyon instabil, amely az eddig elért eredményekre negatív hatással lehet kockáztatva a tagok elkötelezettségének fenntartását, amely a konvenció végét is jelentheti. A legnagyobb probléma a politikusok és politikai vezetők cselekvési szándékának hiánya, amely akadályozza a tényleges kikényszerítést és a szabályok megfelelő betartatását és hatékony ellenőrzését. Számos esetben a politikusok nemhogy a transzparencia felé törekednének tevékenységükkel, hanem sokkal inkább a mentelmi jog intézménye mögé bújva saját védelmi rendszerük építésén fáradoznak, gondoljunk csak például az olaszok híres-hírhedt miniszterelnökére, Berlusconira, akivel szemben számos peres eljárás van folyamatban, miközben a 76 éves politikus és médiamogul egy saját védelmét célzó törvényjavaslat elfogadtatásán munkálkodik, eddig több-kevesebb sikerrel.

És a politikusi nemakarás számos negatív következmény eredője, mint például a finanszírozási forrás hiánya, a létszámhiány, a szabályozások hiánya, a megfelelő törvények és rendeletek megalkotása a szabályok kikényszerítése érdekében, amelyek hiányában nincs lehetőség megfelelő, célzott ellenőrzések és nyomozások lefolytatására, amely már önmagában „komolytalanná, eredménytelenné és hatékonytalanná” teszi a korrupció elleni harcot. A „Mit” nyilvánvaló, a „Hogyan” már félig készen van, csupán a „Ki” marad megválaszolatlan, ami végtelen időre elhalasztja a „Mikor” válaszát.