Amikor elmúlt tavasszal a 10 éves kincstárjegyek hozama 4%-ra emelkedett, a kötvénykereskedők, félelmeiktől vezérelve három fő tényezőre koncentrálták figyelmüket: a Fed likviditási intézkedéseire, az Obama-kormány 10 éves deficit terveire valamint ezek lehetséges inflációs hatásaira. Az árak összeomlása haladéktalan beavatkozásra késztette a Fed-et a kincstárjegyek piacán. A mintegy 300 milliárd dolláros államkötvény felvásárlási program gyanakvást keltett, hogy vajon az amerikai kormány közvetlen pénzinjekcióval, dollárbankók nyomtatásával és piacra bocsátásával próbálja ellensúlyozni a bevételkiesést. Amikor a Pénzügyminisztérium megkezdte a kötvények aukcióját, a befektetők félelmei és kétségei aláásták a bizalmat a kibocsátás ár reálitása iránt.

Bár csupán két jelentősebb befektető, Kína és Oroszország hangoztatta leginkább az amerikai befektetések érzékenységét a dollár összeomlása esetén, a kockázat azonban mindenkit egyaránt érintett.

Mindkét állam egyértelműen és meglepően közvetlen módszerrel fejezték ki aggályaikat: Kína, mint a világ legnagyobb amerikai államkötvény tulajdonosa figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy bánjon gondos letétkezelőként a valutájával. Az oroszok ennél nyersebben fogalmaztak: szorgalmazták egy új tartalékként szolgáló fizetőeszköz bevezetését a dollár helyett.

Ha a kötvénypiac az amerikai dollár által generált aggodalmak miatt nem vennének amerikai papírokat, az amerikai kötvényárak magasabb jelzálogterheket és vele együtt több mutató változását vonnák maguk után. Az amerikai kormány erőfeszítései a pénzügyi válság és a recesszió okozta gazdasági veszteségeinek megállítására közel sem lenne olyan hatékony magasabb jelzálogterhek és emelkedő hitelkártya díjak mellett, bár néhány közgazdász és állami tisztviselő szerint kisebb mértékű növekedést még el tudna viselni a gazdaság.

De retorikát félretéve, a kínaiak félelmeinek, miszerint a kötvénypiacok jelentős gyengülése az amerikai kamatok növekedésével járhat, valóban volt valóságalapja. Kína, mint fő exportőr jelentősen függ a világ gazdaságaitól, mint potenciális vásárlóerőtől. Amennyiben az amerikai kötvénypiac összeomlott volna, az nemcsak az amerikai gazdaságra nézve, de a világ többi részére is katasztrofális hatással lehettek volna. Tavasszal az igen magas kockázatok igen feszült légkört teremtettek. Az a legkevesebb, hogy a kötvénypiac összeomlása kisebb katasztrófa hangulatot teremtett volna, de ez csak a jéghegy csúcsa, amely a recesszió elmélyülésével és a világkereskedelem rohamos csökkenésével súlyosbodott volna. És ha ebben a felfokozott hangulatban Kína az amerikai kötvénypiacról való kivonulást választotta volna, annak igen komoly globális hatásai lettek volna.

A kínai export szerződések késő ősszel, télen és kora tavasszal drámai változást mutattak. Gyárakat zártak be, milliónyi városba települt munkavállalót bocsátottak el magával vonva a polgári engedetlenség szellemét.

Amikor az Egyesült Államok megkezdte a kötvény aukciót, Kína önérdektől vezérelve azonnal aktív résztvevővé és a figyelem középpontjává vált. Mint legnagyobb kötvénypiaci szereplő, bárminemű kivonásra irányuló lépése jelentős mozgásokat indított volna el világszerte. Egyértelmű, hogy Kína legfőbb érdeke az US kötvénypiac működésének fenntartása, az amerikai ráták alacsonyan tartása és az amerikai gazdaság kilábalásának támogatása. Van itt azonban egy másik kínai érdek is a háttérben, az amerikai adósságállomány tivornyája.

Az Obama kormányzat tervei az amerikai történelem legmagasabb adósságállományának felhalmozását eredményezi a közszolgáltatások és ehhez kapcsolódó kiadások jelentős bővítésével. Egy ilyen program nem kivitelezhető a világ hitelpiacainak támogatása nélkül. Az amerikai államkötvény legjelentősebb vásárlói mind kormányok, élükön Kínával. Amennyiben Kína nem adja áldását az államadósság ilyen jelentős mértékű növelésének, az Obama adminisztrációra nehéz idők várnak, amennyiben meg kívánják valósítani a beígért reformokat. A legvalószínűbb politikai válaszlépés erre a kormányzati kiadások megnyirbálása lehetne. Amennyiben azonban az amerikai kormányzat képes megvalósítani a gazdasági terveket, az az amerikai adósságállomány jelentős mértékű növekedését idézi elő, amely magasabb adóterheket eredményez.

Az adósságnövekedés által lassuló gazdasági növekedés és termelési adatok az amerikai gazdaság világban betöltött szerepét hosszabb távra megváltoztathatja. Ha a tervek megvalósulnak, a dollár lassan, de biztosan gyengülni fog, és az ezidáig élénk fejlődést mutató amerikai ipargazdaság vezető nagyhatalmi státuszát lassan-lassan elveszítheti.

A Kína által felhalmozott dollár leértékelődésének lehetősége nagyon is reálisnak tűnik, de talán ezt Peking egyfajta jövőbeli lehetőségekben való befektetésként tekinti. Mert valljuk be, sok pénzt megér az Kínának, hogy asszisztálhat legnagyobb gazdasági versenytársának önmaga tönkretételében.