Több európai ország számára 2009 a választások éve. A júniusi Európai Parlamenti választásokat követően az elmúlt vasárnap Németország és Portugália is választott.

Németország a most vasárnapi szavazással már triplázott 2009-ben, hiszen május 23-án elnöki választásokat, június 7-én pedig Európai Parlamenti választásokat is tartottak. Bár az előrejelzések és az előző választások egyértelműen Merkel pártjának győzelmét vetítették előre, nagy kérdés volt azonban, hogy miként fognak alakulni a koalíción belüli erőviszonyok, illetve hogy fog szerepelni az előző négyévben koalícióban kormányzó SPD (Német Szociáldemokrata Párt).

A májusi elnöki választások elég szoros küzdelmet hoztak. Az első ötéves ciklusának végére érő elnök, Horst Köhler, aki egyébként a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke is volt, az Angela Merkel által fémjelzett CDU (Kereszténydemokrata Unió)/CSU (Keresztényszocialista Unió) valamint az FDP (Szabad Demokrata Párt) támogatását élvezte. Fő riválisa, Gesine Schwan az SPD (Német Szociáldemokrata Párt) valamint a Zöldek szövetségét tudhatta maga mögött. A speciális választógyűlés képviselői általi szavazáson Köhler csak igen csekély többséget szerzett, épp a minimálisan szükséges szavazatszámot fő vetélytársa előtt. Sokak ezt megbízható jelnek tekintették a szeptemberi szövetségi választásokra, és Merkel egyfajta szimbolikus győzelmét is vizionálták ezzel.

A június 7-én tartott Európai Parlamenti választásokon a 99 helyért 26 párt szállt versenybe, amelyből 6 pártnak sikerült a minimális 5%-os határt elérnie. A szavazás eredményeként a CDU/CSU az előző választáshoz képest 7 helyet veszítve 42 képviselői pozíciót szerzett. Az SPD megtartotta 23 képviselői posztját, míg az FDP 5 hellyel növelte azt. A Zöldek és a Bal egy-egy képviselői pozíciót tudhatnak magukénak.

Az egyébként igen magas, 72%-os részvétellel megrendezett parlamenti választásokat megelőző felmérések egybehangzóan egy esetleges CDU/CSU és FDP koalíció győzelmét mutatták az SPD és a Zöldek által formált ellenzéki pártokkal szemben. A szeptember 27-én tartott szövetségi parlamenti választásokon a jóslat beteljesült. A CDU/CSU kicsivel szerzett arányaiban kevesebbet az előző választásokhoz képest, amely az elmúlt 60 év legrosszabb eredményét produkálta. Vele ellentétben, leendő koalíciós partnere, az FDP fennállása legjobb eredményét produkálta, és minteg 5 százalékponttal 14,6%-ra növelte a szavazati arányát. A Fran-Walter Steinmeier által vezetett SPD, amely 4 évig a CDU/CSU-val közösen kormányzott 222 meglévő szavazatából csupán 146-ot tudott megtartani, és ezzel a választások talán legnagyobb vesztese történelmének legrosszabb eredményével. A két kisebb párt, a Zöldek és a Bal szintén növelte képviselőhelyeinek számát, amellyel fennállásuk legmagasabb szavazati arányát produkálták.

 A győztes pártok a hivatalos eredményeket követően bejelentették szándékukat egy jobbközép koalíció létrehozására Angela Merkel kancellári vezetésével. Az FDP vezette Guido Westerwelle pedig kinyilvánította szándékát a külügyminiszteri és az alkancellári pozícióra. 

Angela Merkel interjújában kifejtette, “az összes német kancellárja akar lenni.” Tény, hogy a koalíción belüli erőviszonyok átrendeződésével Merkel nagyobb nyomással kell, hogy szembenézzen, hiszen egyre inkább elkerülhetetlenné válik az FDP által szorgalmazott, többek között a közkiadások csökkentésére, adócsökkentésre irányuló radikális gazdasági reformok bevezetése, amely az elég labilis talajon álló német gazdaság kilábalását veszélyeztetheti. Azonban, ahogy a történelem már bizonyította, a társadalmon ejtett túlzott terheket jelentő intézkedések bevezetése könnyen egy kormányon lévő párt végét is jelentheti, mi sem bizonyítja jobban, mint az SPD bukása.

A sajtó különbözőképpen kommentálta Merkel újabb győzelmét, és a jövőbeli politikai hadszíntér erőviszonyait. A Süddeutsche Zeitung cikke szerint “az egyetlen dolog, ami hiányzik, az egy erős ellenzék, amely szükség esetén akár át is vehetné a kormányzást. Ez a hiányosság bizonyítja igazán Merkel győzelmének súlyát.”

A Financial Times Deutschland szerint: “furcsának hangozhat, de Merkel tud és nem is kell mást tennie, mint ugyanazt a vezetési stílust folytatni, amit eddig is tett, nem többet. … Az egyetlen különbség az előző ciklushoz képest, hogy jelentős plusz energiára lesz szüksége, hogy megakadályozza a radikális reformokat. Ha az FDP teret nyer, akkor gyors és jelentős adócsökkentések jöhetnek, amely viszont a törékeny gazdasági helyreállítás gátjává válhat, és az állami költségvetésben katasztrofális helyzetet teremthet.

A konzervatív Die Welt írása szerint “Az SPD vezér, Steinmeier kancellári jelöltségének egyik feltétele volt, hogy el kell határolódnia a Ballal való együttműködéstől, amit most be kell, hogy lássák, nem volt a legjobb döntés. Hogy visszaszerezzék az elvesztett baloldali szavazókat, közelíteniük kell a Bal felé, és fel kell, hogy adjanak néhány radikális reformtervet, mint a nyugdíjkorhatár 67 évre emelése vagy az áfa megemelése.

A szintén konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint “az FDP a koalíciós tárgyalások alatt a választási eredményekre hivatkozva nagyobb befolyást fog követelni az egyes szakpolitikák kialakításában, illetve az egyes tárcák szétosztásánál is nagyobb babérokra, akár 5 kabinet vezetésére is igényt tarthat. A CDU/CSU által előzőleg beígért adócsökkentéseknél lényegesen nagyobb változást, az oktatási politika jelentős változását követelheti.”

A baloldali Die Tageszeitung jelentős FDP befolyásról fest jövőképet: “A konzervatív FDP koalíció tisztában van vele, miért kapta a támogatást, és mindent meg fog tenni azért, hogy a várakozásoknak eleget tegyen. Ez azt jelenti, hogy a környezeti és külpolitika, valamint a nagyvállalati érdekek nagyobb súlyt kapnak a jövőben. A válság okozói és kedvezményezettjei megszabadulnak a költségek súlya alól, és a számlát az utca embere fizeti majd. A közszolgáltatások csökkennek. Aki azt gondolta, hogy az SPD vagy az FDP formálta koalíció között semmi különbség nem lesz, az nagyon meg fog lepődni.”

Az SPD bukása az élén Steinmeierrel megmutatta, hogy lehetséges a politika átformálódása és az emberek véleményváltozása akár pár hónap alatt is. Az SPD nagy kihívást kapott: a nagy bukást követően erős ellenzékké kell válniuk. “Egy dolog biztos, Angela Merkel egy merőben más Frank-Walter Steinmeiert fog megismerni az elkövetkező években, egy embert, akinek szándéka, hogy megnehezítse a kancellár életét. ‘Övék a többség.’ – mondta Steinmeier a választások éjszakáján. ‘Eljött az idő számukra, hogy bebizonyítsák, tényleg tudják jobban csinálni.’