Az Europa.eu honlapján a Lisszaboni Szerzodéssel kapcsolatos összefoglaló címe szerint “Szerződés a 21. századi Európa számára”. A Szerződés, amelyet Reformszerződésnek is neveznek, sokat hangoztatott célja, hogy korszerűsítse az intézményrendszert, optimalizálja a munkamódszereket, erősítse a demokráciát, és megbírkózzon a változó kor kihívásainak. Alig egy hét múlva, október 2-án Írország állampolgárai második alkalommal járulnak az urnák elé, hogy szavazzanak a Szerződés további sorsáról. Érdekesnek tűnhet, hogy egyedül Írország tartott népszavazást a parlamenti szavazás mellett a Szerződés elfogadására. Míg az EU Alkotmàny esetében más ország, így például Franciaország és Hollandia, hallhattunk híreket, hogy a lakosság a népszavazáson elutasította az Alkotmàny ratifikálását, a hozzá kísértetiesen hasonlító Lisszaboni Szerződés esetében az egyes tagországok már nem voltak ilyen könnyelműek, és a törvényhozó szervek hatáskörébe utalta a ratifikációs szavazást, amely sokkal könnyebb és egyszerűbb eljárást biztosít.

Ezzel szemben Írország egy 1987-es Alkotmánybírósági döntése alapján az Európai Unió Szerződésekben történő jelentős változások elfogadásáról népszavazással kell dönteni. A 2008. év elején tartott parlamenti szavazáson mind a három kormányzó párt, mind pedig az ellenzéki pártok “Igen”-nel voksoltak egyetlen ellenzéki párt, a Sinn Fein kivételével. Sinn Fein baloldali, republikánus politikai erő, amely a 2009-es Európai Parlamenti Választásokon az első helyet vívta ki magának, és az észak-írországi nemzetgyűlés második legnagyobb pártja.
A parlamenti szavazást követően, 2008. július 12-én 53,4% “Nem” és 46,6% “Igen” szavazattal, 53,1%-os részvétel mellett az ír lakosság elutasította a Szerződés ratifikálását. Nem kisebb meglepetést okozott ez az eredmény, mint az EU Alkotmányának kudarca idején a franciák és a hollandok “Nem”-leges döntése. És igen, a nemleges válasz egyik fő érvelése, hogy alapjaiban véve nincs semmi különbség az előző és a jelenlegi Szerződés között, és mint sok fórumon nevezik, a Lisszaboni Szerződés csupán egy felhígított változata az EU elutasított Alkotmányának.
Jogos a kérdés, az EU alapokmányait érintő lényeges változások esetén miért nincs például Magyarországon is népszavazás ezen kérdésekről. A válasz igen egyszerű: a magyar jogrendszer alapján a Parlament hatáskörébe tartozik a ratifikálással kapcsolatos döntés. A Lisszaboni Szerződésről történt végleges megállapodással egyidejűleg az EU tagállamok vezetői jelezték, hogy az EU befuccsolt Alkotmányával ellentétben nem kívánják népszavazásra vinni a döntést, így elkerülve a már említett újabb francia vagy holland kudarcot. Kivételt egyedül Írország jelent, ahol az Alkotmány kötelezi a népszavazást.

De hogy mi is az, amiről mi magunk nem tudunk népszavazás útján döntést hozni, és ami olyan nagy társadalmi és politikai vihart és makacs ellenállást váltott ki Írországban? Érdemes egy pillantást vetni a teljesség igénye nélkül,hogy mit is tartalmaz a Lisszaboni Szerződés, milyen lényeges változásokat eredményez az egyes országok és polgáraik számára.
1. A Szerződés értelmében megszűnne a 6 havonta rotálódó elnökség, amelyet egy 5 évre a 27 EU miniszterelnök által közvetlenül választott elnök töltené be, és ezzel egyidejűleg egyfajta szövetségi állami formába szerveznék az EU-t.
2. A dokumentum tartalmazza az európai polgárok alapvető jogait tartalmazó Európai Unió Alapjogi Chartáját.
3. Az Európai Bizottság elnökét a Parlament közvetlenül, az Európai Tanács javaslatára választja.
4. Szűkül a nemzeti szuverenitás: mintegy 50 területen megszűnik a tagállamok vétójoga.
5. A bel- és igazságügyi politika közös, kötelezően követendő politika lenne, amely eddig a tagállamok önkéntes együttműködésén alapult.
6. Megerősítik az Európai Parlament hatáskörét, döntéshozatali joköre kibővül.
7. Új intézmény a polgári kezdeményezés, amely lehetőséget teremt az EU polgárok számára, hogy legalább egymillió polgár által aláírt petícióban új szakpolitikai javaslatok előterjesztését kérje.
8. 5 éves megbizatással létrehozzák az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy egységessé tegyék az EU képviseletét.
9. Az Európai Központi Bankot hivatalosan is az EU intézményévé teszi a dokumentum.
10. Az EU gazdaságpolitikája, mint központi szakterület megerősítik a gazdasági és monetáris unió intézményét, és mintegy 200 milliárd eurót irányoznak elő gazdaságélénkítésre.
11. A tagállamoknak a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásához szükséges polgári és katonai kapacitást kell az Unió rendelkezésére bocsátaniuk.
12. A nemzetközi bűnözés, illegális migráció, ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem visszaszorítása érdekében megerősödik az Európai Parlament és az Európai Bizottság döntéshozatali jogköre, amely csak bizonyos speciális esetekben kínál választási lehetőséget a részvételre.
13. A Szociálpolitikai esetében szintén erősödik az EU szerepe, és csak a díjazás, egyesülési és sztrájkjog marad teljesen a tagállamok hatáskörében.
14. És végül, de nem utolsó sorban az egyes tagállamok szavazati arányában bekövetkező jelentős változások átrendezhetik az EU törvényhozási mechanizmusát, ami talán az egyik legnagyobb vihart kavart eleme a Szerződésnek.

Összehasonlítva az elutasított EU Alkotmánnyal, valóban nem kínál túl sok újat. Leginkább definiciók, megfogalmazások tekintetében történt változás,valamint a lengyelek javaslatára az egyik legnagyobb vihart kavart tagállami szavazati jog arány változás 2014. előtt nem lép életbe.

Tony Blair ígéretével ellentétben, Gordon Brown javaslatára mégsem tették népszavazás tárgyává a dokumentumot. A francia elnök, Nicolas Sarkozy egyik nyilatkozatában szintén kifejtette, hogy amennyiben népszavazásra tennék az Szerződést, szinte biztosan elutasítást eredményezne.

És hogy mik a főbb ellenérvek a Szerződéssel kapcsolatban?
1. A szavazati arányokat a népességszám alapján állapítanák meg, amely jelentős változásokat eredményeznének. Így például Németország megduplázná szavazati arányát a Nizzai Szerződésben megállapított, jelenlegi 8%-ról 17%-ra. Franciaország 8%-ról 13%-ra, Nagy-Britannia és Olaszország 8%-ról 12%-ra növelnék szavazati jogukat.
Ezzel egyidejűleg a kisállamok, mint például Írország jelenleg érvényben lévő 2%-a 0.8%-ra csökkenne. Ha egy kicsit mögé nézünk a számoknak, kiderül, hogy csupán Németország és Franciaország rendelkezik a teljes szavazatok egyharmadával, míg csupán 15 a 27 tagállamból 65%-ot képvisel.
Ez akkor válik igazán érdekessé, ha hozzávesszük, hogy míg a Nizzai Szerződés értelmében az EU törvények elfogadásához a 345 szavazatból 255 szavazatra van szükség (73,9%), addig
az új dokumentum csupán 55% szavazati arányt követel meg. Vagyis az írek érvelése szerint kevesebb mint 15 ország képes jelentős döntéseket hozni 27 ország jövőjére vonatkozóan szűkülő vétójog mellett.
2. Az Európai Biztosok nem választás, hanem a Bizottság elnöke általi kinevezéssel lennének megválasztva, vagyis a törvényjavaslatokat elkészítő testületben nem választással, csupán kinevezéssel kerülnének a biztosok.
3. A Szerződés elfogadásával az EU jogot formál rá, hogy az egész EU-ra egységes adót vessen ki külön szerződés vagy referendum nélkül.
4. 32 különböző szakterületen az EU intézményeinek hatáskörébe helyezné a Szerződés kötelező érvényű szabályozást, ezek többek között: közszolgáltatások, bűnüldözés, igazságszolgáltatás, rendészet, migráció, energia, szállítás, turizmus, sport, kultúra, közegészségügy, EU költségvetés.
5. Tagállamok feletti szövetségi rendszer kialakításával egyfajta “felsőbbrendű” státuszba kerül az EU és először a történelme során mintegy különálló jogi személy külkapcsolatokban “önálló” szerződéseket, megállapodásokat köthet, amely köti a tagállamokat is.
6. Egy egységesített Alapjogi Chartával minden EU polgárt ugyanazon jogokkal ruháznának fel, de kérdéses a standardizálás mikéntje. Gondoljunk csak arra, hogy országról országra különböznek a munkajogi, családjogi stb. előírások, a házasság intézményének szabályai, az abortusszal kapcsolatos szabályok és még sorolhatnánk. Mi lesz a követendő?
7. Az EU 5 éves elnőki tisztjét nem nyilvános referendummal, hanem a 27 ország miniszterelnökének szavazatával ítélnék oda, amely ilyen jelentős pozíció esetében felvet néhány kérdést, főként, hogy 5 évre szól a megbizatás.
8. A Szerződés az Európai Bíróság hatáskörébe helyezné a közvetett adók harmonizálásának jogát, amennyiben azt versenyt torzítónak ítéli.
9. Nemzeti vétójog jelentős gyengülése, amely önmagáért beszél.
10. A Halálbüntetés visszaállításának lehetősége bizonyos esetekben, háborús vagy háborúval fenyegető időkre.
11. Az Európai Parlament erősítésével egyidejűleg gyengül a nemzeti törvényhozási szervek szerepe.
12. A Szerződés tartalmazza a kilépési kaluzulát, amely szerint a kilépni kívánó tagállamnak előzetesen be kell jelenteni szándékát az Európai Tanácsnak. Semmilyen, kilépés esetén követendő szabályozás nincs konkretizálva. És bár lehet, hogy hihetetlen, de kilépésre is volt példa 1985-ben, Grönland személyében.

Hogyan is állunk a ratifikálással?
A legfrissebb hír Németország, ahol pénteken írták alá hivatalosan a ratifikálásról szóló dokumentumot, miután a Parlament elfogadta a javaslatot.
Nagy-Britannia és Lengyelország tárgyalásaik során jelentős biztosítékokat kaptak bizonyos pontok esetében, így például az Alapjogi Chartával kapcsolatosan, és a kötelező érvényre vonatkozóan.
2008. év során az EU tagállamok nagyrésze ratifikálta a Szerződést, így Magyarország is 2008. december 17-én 325 “Igen”, 5 “Nem” szavazattal és 14 tartózkodás mellett.
Az Európai Parlamentben tartott (a végeredményt befolyásoló hatás nélküli) szavazás eredménye: 525 “Igen”, 115 “Nem” és 29 tartózkodás.

És akik még a “nehéz eset” kategóriába tartoznak, Írországot leszámítva:
Csehországban 2009 februárjában a Parlament, májusban a szenátus is elfogadta a Szerződést, amely azóta az elnök, Vaclav Klaus aláírására vár, aki többször kifejtette, hogy megvárja az ír referendum végeredményét. Eközben a szenátus kisebb csoportja az Alkotmánybíróság útján próbál megálljt parancsolni az előzetes döntésnek.
Lengyelország szintén az elnöki aláírásra vár, amely nagyrészt az ír döntés függvénye. Németországban az elnöki aláírásra már 2008. júniusát követően sor kerülhetett volna, azonban a Szerződést alkotmányellenes volta miatt megtámadták, így Alkotmánybíróság elé került. 2008. októberében végül sor kerülhetett az aláírásra, azonban a végleges ratifikálást jelentő római letétbehelyezésre csak idén szeptember 25-én kerülhetett sor.

És a nagy kérdés, Írország.
Most, hogy alig egy hét van hátra a második referendumig, az ír média és az európai hírek is tele vannak a szavazással, latolgatásokkal, elemzésekkel, találgatásokkal, de a jövőt még homály fedi, és nem tehetnénk le a voksunkat egyik lehetséges eredmény mellett 100% bizonyossággal.
Tény, hogy az első referendum óta eltelt több mint egy évben az EU közel kétmillió, az ír kormány további egymillió eurót költött információs kampányaira, amely a legkülönfélébb formákban, főként internetes szociális hálókon keresztül folyik, hogy meggyőzzék az embereket az “Igen” szavazatról.
Írország jelentős biztosítéklistával lett gazdagabb a makacs ellenállásának köszönhetően, de még így is kétséges a szavazás kimenetele. Egyes felmérési adatok szerint 46% szavazna “Igen”-nel, 29% “Nem”-mel míg 25% nem tudja. Egy másik felmérés szerint ugyanez az arány 52% “Igen”, 25% “Nem” és 23% nem tudja.
Október 2-a után valamivel okosabbak leszünk…