Kevés olyan embert találni, aki ne hallott volna legalább címszavakban a Dubai körül múlt héten napvilágot látott hírekről, amelyet sokan már a pénzügyi válság második hullámaként vetítettek előre. És nem is minden ok nélkül. Bár elméletben Dubai adósságválsága nem kellene, hogy globális hatásokat generáljon, a történteknek mégis van jelentős tanulsága. A világ pénzügyi piacait részben a jó időzítés mentette meg a nagyobb bajtól, hála az amerikai hálaadásnak és az iszlám ünnepeknek. A munkaszüneti napok jelentős előnyt és időt adtak a befektetőknek és az állami tulajdonban lévő Dubai World managementjének a pénzügyi helyzet viszonylagos stabilizálására és egy esetleges – szükséges vagy szükségtelen – befektetői pánikroham elkerülésére. Viszonylagos, mivel az egekbe épített kastélyok még mindig törékeny kacsalábakon állnak.

A múlt héten a Dubai World fizetési nehézségre hivatkozva hat hónapos halasztást kért hitelezőitől a törlesztésekre, amely nemcsak hogy a társasági fizetési nehézségeit tette nyilvánvalóvá, de megkérdőjelezte az állam, mint tulajdonos hajlandóságát a tartozások biztosítására és törlesztésére. Bár a tartozásokhoz az állam nem biztosított korlátlan garanciát, a befektetés jellege és mérete miatt a hitelezők mégis úgy tekintették, mint állam által garantált projektet.

Az utóbbi időben a Dubai World körül egyre több aggodalomra okot adó jel mutatkozott, mint például a megfelelő és elvárt kommunikáció hiánya a tényleges adósságállomány nagyságára vonatkozóan. A bizonytalanságot a fizetési nehézségek és a vártnál jelentősen rosszabb turisztikai eredmények hozták a felszínre, amelyet a mintegy 200 milliárd dollárra becsült mérlegen kívüli tételekkel növelt adósságállomány csak még inkább felerősített.

 A tőkeinjekció ellenére a Dubai World adósságproblémája koránt sem megoldott, a folyamatban lévő adósságállomány átstruktúrálása azt vetíti előre, hogy a hitelezőknek jelentős veszteségekkel kell, hogy szembenézzenek a helyzet megmentése érdekében. A Dubai ingatlanfejlesztési modelt pedig alapjaiban kell átalakítani és újragondolni. 

 A dráma egyik fő tanulsága, hogy a befektetők hatalmas hibát követtek el, amikor a feltételek egyértelmű tisztázása nélkül feltételezték az állami garancia meglétét. Hogy a lecke hatásos volt, az jól tükröződik a Dubai tulajdonú társaságok hiteleinek jelenlegi értékelésében, amely már nem hallgatólagos állami biztosítékokon nyugszik, hanem fundamentális elemzések eredményein.

Néhány hónappal a Dubai World mostani fizetési halasztás iránti kérelmét megelőzően az emirátus már tett lépéseket a hitelezők megnyugtatására, többek között mintegy 15 milliárd dollár értékű elsőbbségi kötvény kibocsátásával. A mostani kérelem azonban azt jelzi, hogy a problémára ezek a lépések sem voltak elegendők, és hogy az eddig jó tőkeellátottságáról ismert régiónak nincs kezében megfelelő eszköz a helyzet biztosítására.  

Bár a Dubai generálta kockázat nem feltétlenül kellene, hogy begyűrűzzön és jelentős károkat okozzon a világ pénzügyi piacain, az Egyesült Arab Emirátus (UAE) és a Gulf Együttműködési Tanács (GCC) szintjén viszont jelentős hatással lehet. Az EAE esetében például az állami biztosíték most nyilvánossá tett bizonytalansága a térség más szereplőit is a befektetéseik átértékelésére ösztönzi, amelynek eredményeként az állami segítségnyújtás bizonytalansága jelentős kockázatnövekedést okoz.

És bár globális kihatása az adósságállomány mértékénél fogva nem szükségszerű, mégis a mostani törékeny pénzügyi világban hatásos emlékeztető, hogy a válság okozta bizonytalanság, egyensúlytalanság és sebezhetőség még mindig jelen van a piacokon. Hatása még jelentősebb, ha belegondolunk, hogy a Dubait megelőző hírek és a harmadik negyedéves adatok már arról szóltak, hogy a gazdaságok elindultak a talpraállás és növekedés útján a jelentős állami és nemzetközi alapok segítsége révén. Majd a Dubai World problémájának nyilvánosságra kerülése azonnal mélységbe húzta a pénzügyi piacokat.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon hány Dubaihoz hasonló alulértékelt kockázatú befektetés vagy hitelállomány lapul még a fiókokban. És a kérdésre jogos a piac reakciója, amely a befektetők figyelmét a Dubaihoz hasonló kockázatú befektetésekre és adósságállományokra irányította, és amelynek eredményeként a befektetések és kockázatok átértékelésére kerül sor. És itt jövünk mi, magyarok a képbe, mivel a közép-kelet-európai régió egy, a hasonló kockázattal bíró régiók közül. Gondoljunk csak a BUX csütörtöki hirtelen esésére, vagy az OTP részvények 8%-os lejtmenetére az első híreket követően.

Aztán jött a fellélegzés, egészen korán, amint a befektetők értesültek az új megmentőről Abu Dhabi személyében. A befektetési kedv visszatért, jelentősebb jegybanki változások nem történtek. Látszólag a fizetésképtelenség problémája megoldódni látszik. A jelentős kitettséggel és magas kockázatú hitelállománnyal bíró EAE bankok számára az új források szükség esetén biztosítottak, bár pontosan nem ismert, milyen feltételekkel kapták a likviditás megtartásához szükséges segítséget. Az EU és a legnagyobb hitelezőként (mintegy 5.5 milliárd dollár összegű hitelállomány) ismertté vált bankok helyzete kezelhetőnek tűnik, bár a kelet-európai piacok kockázatával együttesen egyre gyengébb lábakon áll.

És hogy mi is a végső tanulság? Leginkább az, hogy Dubai emlékeztette a befektetőket, hogy a globális pénzügyi rendszer még mindig nem gyógyult fel teljesen. Hogy bár a Dubai World kihatása csupán néhány, de nem elhanyagolható piacra koncentrálódott (EAE, EU, UK bankok), a hitelválság során felszínre került hibák, mint például a nem megfelelő piaci értékelés további problémák forrásai lehetnek a jövőben.  Nem beszélve arról, hogy a jelen állapot egyik fő eredménye a hitelhezjutási lehetőségek beszűkülése és szigorúbbá válása lesz, amely néhány ország számára – gazdag szomszéd hiányában – jelentős finanszírozási problémákat okoz a jövőben.