2009 második negyedévében az ázsiai gazdaságok feléledtek, miután a monetáris is fiskális ösztönzők hatására a belföldi kereslet és a belső tartalékok gyors növekedése enyhített az ipari termelés visszaesésén. A működőtőke beruházások megtámogatták a piacokat, és a nettó exportállomány, a relatíve aktívabb import révén hozzájárult a GDP növekedéshez.

A jelenlegi szabályozások azonban nem megfelelőek a gyenge fogyasztói kereslet és az erőteljes exportértékesítés közötti kibocsátási rés megszüntetéséhez. 2009-ben az ázsiai gazdaságok észrevehető lassulásba kezdenek, és 2010-ben a potenciálnál kisebb mértékű növekedést produkálnak várhatóan. Az elemző 2009-re 2.6%-os, 2010-re 5.4%-os gazdasági növekedést prognosztizál Ázsiában. Az ázsiai országokat, kivéve Japánt tömörítő AXJ index várhatóan 4.9%-os növekedést produkál 2009-ben, míg 2010-re a mutató 6.6% körül alakulhat. A következő évi kilátások, a mostani kedvezőtlen szabályozások hatásainak gyengülésével párhuzamosan, nagyban függenek a globális exportkereslet és a kockázatvállalási kedv alakulásától. Az előrejelzés szerint Japán 2009-ben zsugorodik, mígy 2010-ben 1% alatti növekedést produkál. Kína fiskális politikája 8% fölé emelheti a növekedést 2009 és 2010 során, míg India gazdasági növekedése nem haladja meg a 6%-ot 2009-ben és 2010-ben sem. Az ázsiai tigrisek (Szingapúr, Taiwan, Hong Kong, Thailand, Malaysia és Új-Zéland) gazdaságai szintén csökkenő pályán maradnak 2009-ben, Dél-Korea enyhe csökkenést, Ausztrália szerény növekedést produkálhat. A Fülöp-szigetek, Indonézia, Vietnam, Pakisztán, Srí Lanka gazdaságai erőteljes lassulása várható a 2009 eredményekben.

Az 1997-es és 2001-es évekkel ellentétben, Ázsia nem képest ugyanazt az exportvezérelt stratégiát megvalósítani, ami akkor segítette a gazdasági talpraállást. Amint a fejlett gazdaságok fogyasztói kereslete, a működőtőke beruházások és a GDP növekedés lassan visszaáll a válság előtti szintre, az ázsiai gazdaságok versenyképessége és jövője nagyban függ majd a gazdaságösztönző politikán, hogy újra egyensúlyt teremtsenek a belföldi kereslet és a gazdasági növekedés között, valamint felgyorsítsák a struktúrális reformokat.

A kormányzati szabályozási politika, a fogyasztás és a befektetések szoros exportágazati függését jelentősen csökkenteni kellene. A reformokra van szükség: a közszolgáltatások és a szociális hálóra irányuló kormányzati kiadások növeléséhez; a szolgáltatási szektor foglalkoztatási szintjének növeléséhez; a pénzügyi szektor közvetítő szerepének javításához és exportdiverzifikációval a fejlődő piacok irányába forduláshoz. Mivel azonban ezek gyakorlati megvalósítása beletelik néhány évbe, Ázsia növekedése rövid távon biztosan az Egyesült Államok gazdaságának alakulásához van kötve a szoros kereskedelmi és pénzügyi kapcsok révén.

Az elemző elmélete szerint az amerikai gazdaság az elkövetkező néhány évben egy U-alakú pályát fog bejárni, eléggé vérszegény gazdasági növekedést és fogyasztási visszaesést produkálva. Ha ez így van, akkor Ázsia követni fogja a példáját, de míg összességében az ázsiai térség más régiókhoz viszonyítva stabil előremozdulást mutat összességében, az egyes országok teljesítménye eltérő lehet. Az olyan gazdaságok, mint Japán, Malajzia vagy az ázsiai tigrisek nagymértékben exportfüggők, emiatt a válság előtti szintre történő visszakapaszkodás időben tovább tarthat majd. A nagyobb belföldi fogyasztói kereslettel és vonzóbb piaccal rendelkező országok, mint Kína, India, Indonézia, Vietnam és a Fülöp-szigetek számára a gyorsabb reformokon és nagyobb szabályozási játéktéren keresztül gyorsabban visszatalálnak a régi növekedési pályára.

Export és Termelés, mint a helyreállítást lassító tényezők

A legtöbb országban hónapról hónapra az export szintjének folyamatos emelkedését figyelhetjük meg. A globális készletek újra feltöltése és a 2008-ról még érezhető hatások fellendítik az exportot 2009 második felében és 2010 elején. Kína bár csökkenő, de még mindig jelentős mennyiségű árukészlet felhalmozása és az infrakstruktúrális beruházások jelentős pozitív hatással lesznek Ausztrália, Indonézia, Vietnam és India gazdaságára. Ugyanezen okokból kifolyólag, valamint az európai és amerikai keresletek hatására az ázsiai tigrisek, valamint Thaiföld és Malajzia is jelentős exportnövekedést könyvelhet el. Elméleti síkon, gyakorlatban ugyanis az ázsiai export növekedése nagymértékben függ a már említett amerikai és európai keresleti szint helyreállásától.

A belföldi keresleti szint lassú helyreállása

A fiskális és monetáris ösztönzők hatására javultak a jelzálogkondíciók és kiskereskedelmi valamint autóértékesítési adatok, amely kisebb vagyonnövekedést eredményezett. A munkanélküliség növekedése lelassult, ugyanakkor szintén lassú helyreállási folyamat elé nézünk, amely lassú fogyasztási kedv növekedést is előrejelez.

A szigorú hitelkondíciók és az export visszaesése miatt a működőtőke beruházások visszaestek, és lassú változás vetíthető előre 2010-re is, bár a gazdaságösztönző próbálkozások némileg segítik a helyzetet, például IPO-k (Első Nyilvános (Részvény)kibocsátás, Initial Pulic Offerings) és vállalatfelvásárlási tevékenységek (M&A) révén. De a banki hitelezés Kína kivételével az ázsiai gazdaságokban elég vontatott, a külföldi banki kölcsönök erős visszaesést mutattak, ezzel egyidejűleg a működőtőke beruházások (FDI) szintén esést vagy legalábbis lassulást mutat számos országban. A lassú exportnövekedés és a globális hitelezési kondíciók a tőkeberuházásokat 2010-ben is alacsony szinten tarthatják.

A szabályozási politika várható iránya

Az infláció számos országban hónapról hónapra felerősödik. A legtöbb országnak a belföldi kereslet megerősödésével és a kibocsátási rés csökkenésével sikerül kilábalnia a deflációból, így például Kínának, Indiának, Indonéziának és Vietnamnak. A régió legtöbb jegybankja nem változtat az alapkamatokon 2009 során a még törékeny gazdasági talpraállás és az infláció miatt. Ha a folytatódó tőkebeáramlás tovább növeli az eszközlufi kialakulásának esélyét valamint növeli a belső likviditást, 2009 második felében valamint 2010 elején a központi bankok várhatóan közvetlen piaci beavatkozással megemelik a banki tartalékokat és direkt szabályozással beavatkoznak az eszközpiacok működésébe, mielőtt a jegybanki alapkamatemeléshez folyamodnának. Azok az országok, amelyek gyorsabb gazdasági talpraálláson mennek át és/vagy sebezhetőbbek az eszközpiaci lufik és az árupiaci árszínvonal szempontjából már 2009 első felében elkezdték megemelni a kamatokat (Észak-Korea, Kína, India, Vietnam, Indonézia). Azon országok, ahol a kilábalás lassabb, mint Malajzia, Szingapúr, Új-Zéland vagy Taiwan, 2009 második feléig kivárnak a kamatmódosítással.

A fiskális ösztönzők lesznek a fő tényezők az ázsiai gazdaságok növekedésében, segítve a fogyasztás növekedését, lassítva a munkanélküliség növekedését, kedvezőbbé téve a kis- és középvállalkozások és exportőrök hitelkondícióit. Mindemellett a fiskális politika a kibocsátási rés megszüntetése szempontjából nem megfelelő. Ezek az aggályok valamint az infláció kockázata a legtöbb kormányt a gazdaságösztönzés kordában tartására intik. A magas költekezés, a csökkenő adók és az árupiaci bevételek erodálhatják számos ország, köztük Japán, India, Vietnam, Thaiföld, Malajzia gazdaságát, amely az adósságállomány GDP-hez viszonyított arányában erős hullámzást indíthat el.

Az eszközpiaci árak kordában tartása a kockázati kedv függvénye

A gyors gazdasági helyreállás, a tőkebeáramlás és a vártnál jobb vállalati eredményadatok szinten tartották az ázsiai tőkepiacokat. Az értékelések folyamatos növekedést mutatnak, bár még mindig alatta marad a boom idején elért csúcsoknak.

Az India, Kína, Srí Lanka, Vietnam és Indonézia piacain tapasztalt hullámzás azt a látszatot keltette, hogy a rally talán mégiscsak túllép az alapfeltételezéseken.

Az ázsiai valuták további felértékelődése várható, amennyiben a globális kockázati kedv lökést ad az eszközpiacoknak, ez a kereskedelmi egyenleget helyben tartja és a dollár gyengélkedése folytatódik. A jegybankok agresszív devizapiaci intervenciója akadályozza az árfolyamnyereségeket mindaddig, míg az export helyre nem áll. Elképzelhető, hogy 2010-ben néhány ország, mint India, Indonézia, Szingapúr és Dél-Korea teret enged a valuta felértékelődésének, hogy kordában tartsa a fő tényezőt, az inflációt.

Az ingatlanpiac, és leginkább a lakóingatlan szektor 2009 második negyedévében Kínában, Hong Kongban, Szingapúrban, Dél-Koreában és Vietnamban a vonzó piaci áraknak, az ösztönző szabályozásokból eredő kedvező hitelfeltételeknek és a beáramló tőke spekulatív hatásainak köszönhetően erősödött. Az erősödést azonban könnyen visszafoghatja a csak lassú ütemben javuló munkapiaci helyzet, a csökkenő kockázati kedv és a spekulációnak gátat szabó kormányzati intézkedések.

Az előrejelzések szerint a délkelet-ázsiai országok legnagyobb gazdaságai 2010 második negyedévében kezdik el a gazdaságösztönző programok leépítését és visszavonását. Bár egyes országok, mint például Dél-Korea és Ausztrália vezetői semmi konkrétummal nem szolgálnak, bár nyilatkozataikban kifejtik, hogy a gazdaságélénkítő csomagok túl korai leépítése megállíthatja a javulási folyamatot. A japán gazdasági miniszter véleménye ezzel szemben az, hogy mivel Ázsia adósságállománya jelentősen megnövekedett a gazdaságösztönzési csomagok állami kiadásai miatt, már most el kell kezdeni a kilépési stratégia kidolgozását, hogy nehogy az adósságállomány veszélyes méretűre duzzadjon, és túlzott függőséget teremtsen az ázsiai gazdaságok és saját kormányaik között.