Sokat hallottunk az elmúlt hetekben a pénzügyi szervezetek számára készített Magatartási Kódexről, amely a lakossági hitelezésben az ügyfelekkel szemben tanúsított tisztességes magatartás “önszabályozó” eszközeként funkcionál majd. Célja, hogy erősítse a bizalmat a lakossági hitelfelvevők és hitelezők kapcsolatában. Egyfajta etikai kódexnek is nevezhető, amelyhez a csatlakozás nem kötelező, de amennyiben valamely pénzügyi szervezet nem csatlakozik, szerepel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által közzétett és folyamatosan frissített „feketelistán”. Eddig is voltak Etikai Kódexek, eddig is hangsúlyozták a bankok, hogy körültekintően járnak el az ügyfelekkel szemben. Mi is tehát az újdonság ebben a nagy vihart kavart alig tízoldalas dokumentumnak?

Félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy már csírájában leírnám, vagy elfojtanám ezt a kezdeményezést, csupán különös kíváncsiság lett úrrá rajtam, amint meghallottam a magatartási kódexet a bankok kontextusában. Ha eddig is voltak etikai szabályaik, eddig is bőszen hirdették, hogy az ügyfélnek legmegfelelőbb módon járnak el, akkor most ezzel az új nem kötelező, de melegen ajánlott regulával a bankokat annyira kötelezné valami nagy fordulatra és önkéntes bűnbánásra?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által közzétett dokumentum szerint a kódex aláírása és követése nem kötelező, de melegen ajánlott. Amennyiben valamely szervezet, amely a nevezett szervezeti típusba tartozik, nem írja alá, az felkerül a PSZÁF által közzétett listára. Ezzel az a cél, hogy a hitelfelvevők számára publikussá tegyék a tényt, hogy az általuk választott vagy választani szándékozott pénzügyi szervezet nem feltétlenül követi a Felügyelet által elvárt magatartási normákat. Szintén említést tesz a kódex a PSZÁF ellenőrzési szerepköréről, miszerint a jövőben a Kódex rendelkezéseinek betartását a Felügyelet folyamatosan ellenőrzi, és a megállapításait közzéteszi.

A Kódex hatálya csupán a lakossági hitelezéssel foglalkozó pénzügyi intézményekre terjed ki, valamint azok leányvállalataira nézve automatikusan követendő, amennyiben az anyavállalat aláírásával elfogadja a dokumentumban foglaltakat. Az időbeli hatálya a Htv. 210. paragrafus módosításának hatályba lépésével, de legkésőbb 2009. december 1-jével kezdődik.

A dokumentum öt fő témakörbe gyűjtötte a követendő magatartási szabályokat, mégpedig:

- A felelős hitelezés általános normái

- A szerződéskötés előtti hitelezői magatartás általános elvei

- A szerződési feltételek futamidő alatti egyoldalú módosításához kapcsolódó szabályok

- Az ügyfelek fizetési nehézségének kezelése körében alkalmazandó eljárások

- Végrehajtási eljárások előtt és alatt alkalmazandó felelős hitelezői magatartás elvei

És hogy mi is van a jól csengő fogalmazás mögött? A teljesség hiányával lássuk a lényegesebb pontokat. (A teljes, mintegy 10 oldalas dokumentum letölthető a PSZÁF honlapjáról:

1. A felelős hitelezés általános normáit követve a bankok körültekintően járnak el a hitelengedélyezés során, és csak eszközalapon, jövedelemvizsgálat nélküli hitelt csak gondos mérlegeléssel, korlátozottan nyújtanak. Az ügyfeleiket az adott szolgáltatásról „korrekt és teljeskörű” tájékoztatással látják el, és figyelmet fordítanak azon kockázatok hangsúlyozásával az ügyfelek felé, amely a jövőben a hitel törlesztőrészletének növekedéséhez vezet. Továbbá, hogy az ügyféllel „együttműködő, rugalmas, segítőkész” magatartást tanúsítanak. – Szóval akkor mit is jelentenek ezek? Talán azt, hogy az eddigiekben nem történt meg a gondos mérlegelés? És vajon az új szabály, mint gondos mérlegelés, hogyan fogja megakadályozni az intézményeket, hogy amennyiben szándékuk úgy kívánja, ne hozzanak a múlthoz hasonló döntéseket? Vagy tényleg le kell írni, hogy korrekt és teljeskörű tájékoztatást nyújtanak, miközben kezdetektől fogva minden szervezet rendelkezik a maga Etikai Kódexével, amelyben fennen hirdetik, hogy egyik fő üzletpolitikai céljuk, hogy elégedetté tegyék az ügyfeleiket, fair és körültekintő szolgáltatást nyújtsanak? Hogyan lehet egy törvények által rongyosra szabályozott országban a „gondos mérlegelés”-t vagy a „korrekt” eljárást, mint magatartási kódex szabályt alkalmazni, a jogi szabályozásba átültetni és keretek közé helyezni? Tényleg lesz ennek az új dokumentumnak kényszerítő ereje, vagy ez csak egy újabb cafat, amelyet a közemberek és érdekvédelmi szervezetek elé dobtak, hogy megnyugtassák a felbőszült kedélyeket?

2. A szerződéskötés előtti hitelezői magatartás általános elvei szerint a csatlakozó intézetek 6 hónapon belül csatlakoznak a hasonló tárgyú Európai Megállapodáshoz, és „lehetőség szerint azonnal” alkalmazzák az abban foglalt tájékoztatási elveket. Akkor a lehetőség szerint azonnal az mennyire sürgős?

Lehetővé teszik az eltérő termékeik összehasonlítását, és biztosítanak mindenféle tájékoztató dokumentumot a kellő mennyiségben. Talán eddig titokban tartották az információt? Vagy csak a lakosság nem volt eléggé aktív, hogy utána járjon a lehetséges opcióknak? Ha objektívek akarunk maradni, akkor ez utóbbi lehetőséget is mélyen bele kell kalkulálnunk!

Nem tekinthetik az ügyfelek életkorát automatikus elutasítás tárgyának, ugyanakkor a kockázati tényezők megszaporodása miatt a hitelfelvétel is nehézkesebbé válik ezen ügyfelek részére, amiből viszont egyenesen következik, hogy ugyanott vagyunk, „ahol a part szakad”, hiszen eddig is az életkor, mint kockázati tényezőre hivatkozással voltak nehézségek.

Kötelesek a bankok a Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) ellenőrizni a hiteligénylő adatait, és tájékoztatni a hiteligénylőt, hogy a KHR-ben történő elutasítás egyben a hitelkérelem elutasítását is jelenti, amellyel így megkímélheti a kérelmezőket felesleges költségektől. – Akkor ez azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy a kérelmező nem volt hitelképes, a bank beszedte a papírokat, és költségeket terhelt a kérelmezőre, majd elutasította a hitelt?

“El kell kerülni, hogy az ügyfél elutasított hiteligénylés esetén is, fölöslegesen kössön életbiztosítást.” Szomorú, hogy ez egyáltalán megtörténhetett. Valamint pozitív hitelbírálatot követően, “amennyiben lehetséges, az ügyfél szabadon választhasson több biztosítótársaság életbiztosítási terméke közül”. Amennyiben lehetséges?

Amennyiben a hitelkérelemhez értékbecslés is készült, a kérelmező megismerheti az értékbecslés nem üzleti titkot tartalmazó részét, és egy példányt megtarthat. Vagyis a saját ingatlanával kapcsolatban a kérelmező még csak információt sem kaphatott eddig!?

A deviza alapú hitelek esetén lehetőséget biztosítanak a hitel devizában történő egyösszegű törlesztésére. És mégis mekkora plusz költség mellett? És miért csak az egyösszegű törlesztés esetén? Lehetséges, hogy a nap végén jobban járunk mégis a régi gyakorlattal, ami nem biztosított lehetőséget devizás visszafizetésre?

“Felhívják a szerződés megkötésében közreműködők figyelmét arra, hogy a hitelező által a későbbiekben esetlegesen kezdeményezett követelésvásárlásban vagy a végrehajtásban vásárlóként nem vehetnek részt.” De kiket is tekint a kódex közreműködőnek? Mi van a belső információk alapján történő nem feltétlenül etikus tranzakciók lehetőségével és a családtagokkal?

3. A szerződési feltételek futamidő alatti egyoldalú módosításához kapcsolódó szabályok

Az alkalmazott kamat, díj és költségtényezők egyoldalú módosításának elvei üzleti titoknak minősülnek, de Árazási Elvekben rögzítik, és kérésre a PSZÁF rendelkezésére bocsátják, valamint az ezen tényezőkre hatással bíró ok-listát nyilvánosságra hozzák. Részletes felsorolástól jelenleg eltekintenék, de a kódexben megtalálhatók ezen ok-lista elemei, amelyek elég jól lefedik a bankok kockázati tényezőit.

Az egy évet meg nem haladó futamidejű, és automatikusan meg nem újítható hitelek esetén az ügyfél hátrányára a szerződéses feltételeket egyoldalúan nem fogja módosítani a hitelező. A kamat, díj és költségtényezőkkel kapcsolatosan a szerződési feltételek azt tartalmazták eddig, hogy a mindenkor érvényben lévő Kondíciós Lista az irányadó. Vonatkozik ez a magatartási norma a Kondíciós Listában szereplő megfelelő adatok módosítására is?

A kedvező irányú változásokat is érvényesíteni fogják a szimmetria elvének megfelelően a kamat, díj vagy költségelemek esetében. Reméljük a legjobbakat így a pénzügyi válság közepén, amikor mindig lehet találni egy rossz indokot.

4. Az ügyfelek fizetési nehézségének kezelése körében alkalmazandó eljárások

Áthidaló módszereket dolgoznak ki a hitelezők a szorult anyagi helyzetbe került ügyfeleik részére, bár ténylegesen a szorult anyagi helyzet elbírálására vonatkozóan nincsenek ismérvek.

Lehetővé teszik a devizaalapú hitelek forintra történő átváltását, illetve hitelkiváltást vagy devizás egyösszegű törlesztést. Ez így rendben is van, bár nem teljesen világos, a múltban erre miért nem volt lehetőség. Valamint az is felmerül kérdésként, hogy örülünk, hogy lehetővé teszik, de vajon milyen költségek mellett fogják mindezt biztosítani? Nyújt-e ez valódi segítséget vagy kiutat, vagy csak még inkább a szorult anyagi helyzet felé sodorja az ügyfeleket? Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a bankoknak mindezt ingyen vagy kedvezménnyel kellene biztosítania, csupán csak a realitás talaján maradva, és valljuk be, ezzel voltak és vannak jelenleg nagy problémák, amire számomra ez a pont nem nyújt biztosítékot.

5. Végrehajtási eljárások előtt és alatt alkalmazandó felelős hitelezői magatartás elvei

Amennyiben az ügyfél késedelembe esik, felveszik vele a kapcsolatot, és informálják a tartozás összegéről és terheiről valamint a jogi következményekről nem fizetés esetén.

Amennyiben végrehajtási eljárásra kerül sor, együttműködnek az érintettekkel, valamint megtiltják, hogy a hitelező alkalmazottja vagy egy háztartásban élő közeli hozzátartozója a végrehajtásban vásárlóként részt vegyen. Szóval akkor itt el is lett intézve a belső információkon alapuló előnyszerzés témaköre. Jól hangzik, de valahogy valami még mindig motoszkál a fejemben. Elegendő ez így?

A hitelező a vételi jog gyakorlását megelőzően 90 napot biztosít az ügyfél számára, hogy saját maga értékesítse az ingatlanát. Eddig tehát erre sem volt mód!?

Fedezet-értékesítés során a fedezetül szolgáló ingatlanokat nyilvánosan értékesítik. Hát ez az…! Szóval hogy is volt ez eddig!?

Mindent összevetve nagyra becsülhető az a tény, hogy egyáltalán sikerült egy ilyen dokumentumot létrehozni, és – módosítási moratóriummal kiegészítve – szinte azonnal hatályba is léptetni. Szomorú, hogy a tartalmának követésére nem lehet kötelezni a szervezeteket, de már az is valami, hogy lesz fekete-listánk. Csodálatra méltó ugyanakkor, hogy a mi kis nyelvünkben oly sok homályos fogalmazást lehetővé tevő kifejezés áll rendelkezésére, hogy kreáljon valamit, amely talán megállíthatja a közvélemény szemében nagy port kavart felháborodást, és talán ahogy azt mondani szokás, egy időre talán „betömheti a kiabáló szájakat”, de talán, és hangsúlyozom, talán csak egy időre. Mert látva és olvasva ezen szabályokat, az ember ténylegesen elgondolkozik rajta: valóban ezek az igencsak alapvető etikai szabályok semmibevételével működtek a pénzügyi intézmények Magyarországon? Valóban szükség van rá, hogy ezeket a talán egyértelmű és magától értetődő szabályokat írásban kierőltessük az intézményekről mindamellett, hogy már évek óta megfogalmazták ezen célok nagy részét a saját kis Etikai Kódexükben? Vajon hogy tartották be és hogyan követték eddig saját etikai szabályaikat, ha a jelenlegi helyzet kialakulására sor kerülhetett?

Sajnos, úgy látszik, szükség van az írásos megerősítésre, jobban, mint bármikor, és ez a tény nem kicsit riasztó a magánember szemében. Ugyanakkor, hogy kellő objektivitással tegyünk pontot a korántsem végéhez ért történetnek, át kell, hogy gondoljuk a történetet a másik oldal szemszögéből is, hiszen sok esetben nemcsak a bank hiányos tájékoztatásán vagy nem megfelelő magatartásán múlik egy-egy szorult anyagi helyzet kialakulása, hanem az ügyfelek oda nem figyelésén is. És talán pont emiatt, talán nemcsak a bankok, hanem mi, magánemberek is tudunk valamit tenni saját csődhelyzetünk megelőzésére. Ne resteljünk meg utánamenni, utánakérdezni, összehasonlítani, számolni, ne hagyjuk magunkat becsapni, és ne hagyjuk, hogy a bankok kihasználják lustaságunkat és feltételezett tudatlanságunkat. Vegyük csak elő azt a józan paraszti ész adta lehetőségeket, és hasznosítsuk, amink van.