A G20 pénzügyminiszterek találkozóján október 23-án számos témában döntés született, amelyek egy része a pénzügyi válság kezelésére irányuló intézkedéseket tartalmazza, másrészt érinti a fejlődő országok Nemzetközi Valutaalapon belüli képviseletét és súlyát.

A Valutaalap közzétette legutóbbi jelentését, amely Európa gazdasági helyzetét elemzi. A nemzetközi szervezet 2.25%-os növekedést irányoz elő 2010-re, amely meglehetősen biztató képet fest a májusban még gyenge lábakon álló eurozónáról.

A legutóbbi elemzések igencsak biztató képet festenek Németországról, legalábbis ez olvasható a Német kormány által október végén közzétett elemzésből.

A pénzügyi válság bizonyította, hogy az Európai Unió nem képes hatékony válságkezelésre sem nemzeti szinten, sem a határokon átnyúló bankcsődök tekintetében. Számos tekintélyes bankot kényszerültek a tagállamok kimenteni állami támogatással, amely a GDP mintegy 13%-át tette ki. A megfelelő szabályozórendszer hiánya szükségessé teszi egy komplex válság-megelőzési is válságkezelési keretrendszer felállítását, amely a G20 által felvázolt célkitűzésekkel is összhangban van.

Az Európai Központi Bank nemrég tette közzé a kis- és középvállalkozások finanszírozásával kapcsolatos felmérését, amely az eurozónán belül tevékenykedő KKV-k finanszírozásával, pénzügyi forráshoz való hozzáféréssel foglalkozik.

A központi bankok vezetői és a szabályozók véglegesítették a Basel III. sarokpontjait. A kötelező tőketartalékot 7%-ban határozták meg, amely több mint háromszorosa az eddiginek.

Augusztus 25-én a német kormány törvényjavaslatot nyújtott be a bankadóval kapcsolatosan. A törvényjavaslat várhatóan ez év végén kerül a Parlament elé. Az adó mértéke függ a pénzügyi szervezet méretétől és az általa vállalt kockázat mértékétől.

Néhány szakértő úgy véli, hogy az írek gazdasági válsága talán még a görögök helyzeténél is rosszabb, és akár az eurozónából való kilépést is komolyan fontolóra kell venniük.

Valószínűleg kevesen vannak, akiknek egyáltalán nem mond semmit az 1929-es Nagy Gazdasági Világválság kifejezés. Emlékszem, a történelemkönyv említést tett róla, bár arra nem igazán emlékszem, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektetett volna a témának. Pedig így, 80 év távlatából is, az az októberi szombaton kiszabadult szellem, elég hihetetlen, de még ma is kísért.

Adott egy, a saját bevallása szerint „alkalmazottai által csapdában lévő” nagynevű pénzügyi óriás, amelyet szakértői időnként a lehetőségeknél kockázatosabb helyzetbe sodorják, és amelyért végül nem ők vagy a bank, hanem az állami költségvetés vagyis az adófizetők, illetve bizonyos esetekben a részvényesek fizetnek. És miután nyilvánvalóvá válik a felelős, aki még ráadásul további segítséget is kap, hogy megmenekülhessen a kilátástalan helyzetből, arra költi a talpraállás utáni profitját, hogy megjutalmazza azokat az alkalmazottait, akik többek között közreműködtek a válságos helyzet kialakításában?

Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i irányelve értelmében (2007/64/EK) a nemzetközi fizetések lebonyolítására vonatkozóan minden tagállamban új előírásokat kell életbe léptetni legkésőbb 2009. november elsején. Ennek értelmében néhány hazai pénzforgalmi szabályozás bizonyos pontokon módosul, és főként a bankon kívüli devizaátutalásokkal és nemzetközi tranzakciókkal kapcsolatban tartalmaznak új előírásokat.

Számos ex banki vezető visszatérésével kapcsolatos hírekről számolt be a Wall Street Journal. Az Amerikai Betétbiztosító Társaság által rendezendő, bukott amerikai bankok elárverezését szolgáló aukcióra a hirek szerint számos banki vezér készülődik a maga tétjével, amelyhez a jelek szerint a Wall Streetről szerzik a pénzügyi keretet.

A Kelet-Európában csendben növekvő kis pénzügyi magánválságunk a nyugati őszhajú elemzők véleménye szerint enyhülni látszik, miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hősies jelenlétével és segítségnyújtásával ajándékozta meg régiónkat. Bár, és ezt már az első mondatokban hangsúlyozzák, még közel sem vagyunk kinn a vízből, vagy jó magyar kifejezve, a dzsindzsásból. A lett valutaleértékelődés szemtelen kis szelleme még mindig fenyegetőzik, a banki problémák továbbra is jelen vannak, és számos országban egyre csak növekszik az IMF programokkal kapcsolatos politikai kockázat.

A tőkenövekedés várhatóan felgyorsítja a nem megfelelő eszközállomány eltávolítását, amely akadályozhatja a hitelezési folyamatok újbóli fellendülését. Néhányan azon a véleményen vannak, hogy a banki stressz teszt épp ezt a célt szolgálta, és mint az eredmények jelzik, feladat teljesítve.

A 2007 óta tartó pénzügyi válságot a vezető közgazdászok az 1929-es nagy recesszió óta megélt legsúlyosabb pénzügyi válságként értékelik, amely hozzájárult több piaci kulcsszereplő bukásához, jelentős vagyoncsökkenéshez, hanyatló gazdasági aktivitáshoz.

Sokat hallottunk az elmúlt hetekben a pénzügyi szervezetek számára készített Magatartási Kódexről, amely a lakossági hitelezésben az ügyfelekkel szemben tanúsított tisztességes magatartás "önszabályozó" eszközeként funkcionál majd.