2011. január 1-jétől változnak a rehabilitációs hozzájárulásra vonatkozó szabályok, méghozzá a fogalmi meghatározás és az átlagos statisztikai létszám megállapítása tekintetében.

Az eredeti szabályozás szerint minden munkaadó, akinek az átlagos foglalkoztatotti létszáma a 20 főt meghaladja, köteles rehabilitációs hozzájárulást fizetni, amennyiben a foglalkoztatotti létszám 5%-át nem éri el a megváltozott munkaképességűek aránya. Ez a szabály NEM változik, ugyanakkor a létszám megállapítása tekintetében, és a megváltozott munkaképességű személy fogalmában történik változás.

Az átlagos statisztikai létszám megállapításakor az eddigi gyakorlattól eltérően figyelmen kívül kell hagyni:

-        a közhasznú munkavégzés, közcélú munkavégzés vagy közmunka keretében foglalkoztatott munkavállalót,

-        az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót,

-        a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya tartozó munkavállalót, és

-        az Mt. 150. § (1) bekezdése alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót.

Ennek megfelelően tehát a kölcsönzött munkavállalók ott számítanak foglalkoztatottnak, amely munkaadóval tényleges munkaviszonyban vannak.

A statisztikai létszámot egy tizedesjegyre kell kerekíteni az általános kerekítési szabályok szerint.

A megváltozott munkaképességű munkavállaló fogalma is változik. Megváltozott munkaképességű a munkavállaló, ha:

a)      munkaképesség-csökkenése – az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (a továbbiakban: ORSZI), 2007. augusztus 15-ét megelőzően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete (a továbbiakban: OOSZI) szakvéleménye, 2001. január 1-jét megelőzően vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint – 50-100 százalékos mértékű,

b)      egészségkárosodása az ORSZI szakvéleménye szerint 40 százalékos vagy azt meghaladó mértékű,

c)       a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 23. § (1) bekezdés a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy vakok személyi járadékában részesül,

d)      az Ftv. 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt fogyatékossági támogatásban részesül,

e)      külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül, és erre tekintettel a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adókedvezményre jogosult,

f)       siket vagy súlyosan nagyothalló, és halláskárosodása audiológiai szakvélemény szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri vagy meghaladja, vagy

g)      a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló kormányrendelet szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül,

h)      ÉS a munkaszerződése szerinti munkaideje a napi négy órát eléri.

A dokumentumok, amelyekkel a megváltozott munkaképességet igazolni lehet:

-        az a) és b) pont tekintetében: az ORSZI, OOSZI, Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye, a rehabilitációs járadék megállapításáról szóló határozat, vagy a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátás megállapításáról szóló határozat,

-

-        a c) pontja tekintetében: az ORSZI, OOSZI szakvéleménye, a kincstár fogyatékossági támogatást megállapító határozata vagy vakok személyi járadékának megállapításáról szóló határozata,

-        a d) és e) pontok tekintetében: az ORSZI szakvéleménye, az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás vagy a kincstár fogyatékossági támogatást megállapító határozata,

-        az f) pont tekintetében: az OOSZI, ORSZI szakvéleménye, az audiológiai állomás szakorvosának szakvéleménye, az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás vagy a kincstár fogyatékossági támogatás megállapításáról szóló határozata,

-        a g) pont tekintetében: az elsőfokú szakorvosi (háziorvosi) szakvélemény, az ORSZI másodfokú szakvéleménye.

Természetesen ezen szakvélemények érvényességi ideje számít az igazolt időszakhoz.

A bevallási és befizetési szabályok nem változnak, vagyis negyedévente előleget fizet a munkaadó, amely a tárgynegyedévre vonatkozó adatok alapján számított éves összeg negyede. A negyedik negyedévre előleget nem kell fizetni, hanem a teljes évi összeg és az előlegek különbözete lesz a fizetési kötelezettség.