A magántulajdonban lévő ingatlanok bérbeadása esetén gyakran felmerülő probléma, hogy valójában milyen adatszolgáltatási, bevallási és adófizetési kötelezettség terheli, és ezt milyen formában kellene bevallania a magánszemélynek. Köztudott ugyanis, hogy a magántulajdonú ingatlan bérbeadása esetén is adófizetési kötelezettség terheli a bérbeadót a kapott bevétele után. Lássuk tehát részletesebben, milyen adózási szabályok is vonatkoznak az ilyen jellegű jövedelemre.

Első és legfontosabb kötelezettség a bejelentés, ugyanis amennyiben a magánszemély ilyen jellegű „tevékenységbe” kezd, erről bejelentési lap kitöltésével tájékoztatnia kell az adóhatóságot a bérbeadás megkezdését követő 15 napon belül, hasonlóan az egyéb bejelentési kötelezettséghez.

Erre azért van szükség, mert az adóhatóság külön adószámot fog kiadni a magánszemély ezen tevékenységére vonatkozóan, amelyet aztán a bérbeadással kapcsolatban kiállított bizonylatokon fel kell tüntetni.

A bejelentéssel egyidejűleg az adóhatóság felé nyilatkozatot kell tenni az áfa-kötelezettséggel kapcsolatosan, vagyis hogy az alapesetet, adómentességet vagy az adókötelezettséget választja az adózó. A bejelentésben tett nyilatkozattal tehát kérhető az adókötelessé tétel, és ekkor a bérbeadással kapcsolatban felmerülő költségek áfa-tartalma is visszaigényelhető a másik oldalon. Ha az alapesetnél marad az adózó, akkor a levonási jog nem él értelemszerűen.

Választhat az adózó a bejelentéskor, hogy az összevont adóalap részeként sávosan adózza le a jövedelmet, vagy elkülönített jövedelemként, a fix 25%-os formát választja.

Az utóbbi eset nagy hátránya, hogy ebben az esetben az adóalap része nemcsak a bérleti díj, hanem minden egyéb költség fedezeteként átvett összeg is, pl. közüzemi díj, amely ugyanakkor a másik oldalon nem vonható le költségként az adóalapból. Ennek megoldására sokan választják azt a járható megoldást, hogy átíratják a mérőórákat a bérlő nevére.

Amennyiben a sávos adózásnál marad a bérbeadó, a bérleti díj összevonásra kerül az egyéb jövedelmükkel (pl. munkabér), és a kétkulcsos adótábla szerint kerül megállapításra. Ebben az esetben van lehetőség a költségelszámolásra, amelyre választható a számlákkal alátámasztott tételes költségelszámolás vagy a bizonylatot nem igénylő, 10%-os költséghányad alkalmazása. Itt a rezsivel növelt bérleti díjat kell bevételként figyelembe venni.

A bevallási és adófizetési kötelezettség módja attól függ, hogy ki a bérbevevő. Amennyiben a bérbevevő magánszemély vagy kifizetőnek nem minősülő társaság, egyéni vállalkozó, úgy a bérbeadónak negyedévenként saját maga által készített bevallásban kell bevallania és megfizetnie az adóelőleget a fenti módszerek közül választott számítás valamelyikével.

Amennyiben a bérbevevő kifizető, úgy az adóelőleget a kifizető vonja le és fizeti meg.

A személyi jövedelemadón kívül a magánszemélyt 14%-os egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is terheli, amennyiben a bérbeadásból származó bevétele meghaladja az 1 millió forintot.