Számos kérdést vet fel a tevékenységre jellemző kereset (TJK) megállapításának módszere, és hogy ez valójában hogyan és mikor is releváns és alkalmazandó.

A tevékenységre jellemző kereset az a jövedelemszint, amelyet a társaságban közreműködő tagok, illetve egyéni vállalkozók a közreműködésükért cserébe kell, hogy megkapjanak, tekintettel a tevékenység jellegére. Mit is jelent ez?

Adott egy kft társas vállalkozója, aki személyesen közreműködik a társaságban, ugyanakkor a társasági szerződés vagy a tagok külön megállapodása alapján nem részesül semmilyen juttatásban. Amennyiben a társaság év végén nyereséget realizál, a nyereség egy részét a tevékenységre jellemző kereset mértékéig úgy kell tekinteni, mintha azt a tag megkapta volna juttatásként, és ennek megfelelően nem önálló tevékenységből származó jövedelemként le kell adózniuk.

Ezt a szabályt először a 2010-es évre kifizetett osztalékelőleg, illetve osztalék esetében kell alkalmazni.

A TJK megállapítását saját nyilvántartással kell alátámasztani, és azt az elévülési időn belül meg kell őrizni. A megállapításra alapvetően három módszer alkalmazható:

-        Munkaviszonyból elérhető szint,

-        Maradékelv módszere,

-        Haszon vélelmezett 80%-a.

A TJK szabályai nem vonatkoznak az EVA-alanyokra, illetve felmentés révén az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO) alanyaira.

Egyéni vállalkozó esetén a TJK szerinti osztalékfizetés számításánál az adóalapot csökkenti a TJK 1.27-szeresére jutó előző évi adókulccsal számolt adó. Ezt a nyilvántartásokban fel kell tüntetni.