2010. január 1-jétől a személyi jövedelemadóról szóló törvény új rendelkezést tartalmaz az adózandó jövedelemminimumra vonatkozóan egyes adóalanyok esetében. Az eredeti szabály szerint amennyiben az adott körbe tartozó adózó jövedelme nem érte el a minimálbér mértékét, az adóalap meghatározásánál ki kell egészíteni, és a minimálbérnek megfelelő kereset után kell adózni. Ez a szabály annyiban módosult, hogy bevezetésre került a tevékenységre jellemző kereset, amely ezentúl a minimum összeg meghatározásaként szolgál.

 

Adóalanyok

A tevékenységre jellemző kereset szerinti jövedelem minimumot a következő adóalanyoknak kell figyelembe venni:

-          az Eva hatálya alá ne tartozó társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja;

-          vállalkozási jövedelem szerinti adózást alkalmazó, Eva alá nem tartozó egyéni vállalkozó;

-          KIVÉVE, ha a fentiek valamelyikébe tartozó adóalany az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulés szerint adózik (az EKHO szerinti adózásról részletesen ITT).

 

Az új szabály

Az adóalap meghatározása során, amennyiben az ezen adóalanyoknak fizetett díj, illetve vállalkozói kivét összege nem éri el a tevékenységre jellemző kereset mértékét, az adó megállapításakor ki kell egészíteni a kifizetett osztalékból, illetve a vállalkozói osztalékalapból, vagyis a jövedelem ezen része eltérő szabályok szerint adózik, mint egyébként az osztalék.

Ezt a szabályt erősíti a a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szintén előírja, hogy a főfoglalkozású biztosított társas vállalkozó és a főfoglalkozású biztosított egyéni vállalkozó járulékalapja havi átlagban el kell, hogy érje a tevékenységre jellemző kereset szerinti jövedelem mértékét.

Amennyiben azonban ezen adóalanyok a járulékbevallásban bejelentést tesznek arra vonatkozóan, hogy a tényleges jövedelem kisebb a határértéknél, vagy ha az EKHO szerint adóznak. Ebben az esetben bár nem számít a tevékenységre jellemző kereset, a minimálbér mint jövedelemminimum továbbra is fennáll az adóalap meghatározásánál.

A kiegészített adóalap nemcsak az szja, hanem az eho alapjaként szolgál. Eho alapja továbbá nemcsak a ténylegesen kifizetett osztalék, hanem az eva hatálya alá nem tartozó társas vállalkozók esetében a részesedésként, osztalékként megállapítható, de ki nem fizetett osztalék mértéke.

A „tevékenységre jellemző kereset” meghatározása

A tevékenységre jellemző kereset fogalmát az szja törvény 3. paragrafus 86. pontja tartalmazza, amely szerint a főtevékenységre jellemző, piaci viszonyoknak megfelelő díjazást kell figyelembe venni.

A főtevékenység mindazon személyes közreműködő tagként vagy egyéni vállalkozóként ténylegesen folytatott tevékenység(ek), amely(ek) a megszerzett jövedelemre vonatkozóan indok lehet. 

A piaci viszonyoknak megfelelő díjazás nem vélelmezett jövedelem, hanem

-          társas vállalkozó esetében a személyes közreműködői díj és a kapott vagy fizethető osztalék összegének;

-          egyéni vállalkozó esetében a tényleges vállalkozói kivét és a vállalkozói osztalékalap összegének

azon hányada, amely betudható az adott tevékenység eredményeként. Ennek az aránynak a meghatározását az adóalany „szabadon” megválaszthatja, egyedüli feltétel, hogy azt megfelelően, elfogadható módon alá tudja támasztani. Az alkalmazható módszerek az szja törvény 3. paragrafus 9. pontjában meghatározott szokásos piaci érték meghatározására szolgáló módszerek.

 

Szokásos piaci érték

A tevékenységre jellemző kereset meghatározására a szokásos piaci érték módszerek 3 megoldást kínálnak:

-          az az ellenérték, amely a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakör, szakmai végzettség, gyakorlat stb. mellett az adott színvonalú, terjedelmű stb. tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné, figyelembe véve a magánszemély képzettségét, szakmai gyakorlatát, egészségi állapotát, tevékenységének többféleségét, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt stb.; vagy

-          a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság; vagy

-          a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság.

A fentiek vonatkozásában szokásos vállalkozói haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végzők, összehasonlítható körülmények (piac, kockázat, versenyképesség, eredményesség, működési feltételek, stb.) között elérnek.

Az APEH honlapján közzétett tájékoztató javaslata szerint a fenti három lehetőséget kombináltan érdemes alkalmazni, mégpedig az első módszerrel kombinált másik két módszerrel megközelített kalkuláció segítségével.

Ad néhány javaslatot arra vonatkozóan is, hogy bizonyos tevékenységi kör esetében melyik módszer a célravezetőbb. Így például a vállalkozás eredményességéből kiinduló módszer ajánlatos azon vállalkozások esetében, ahol több tag is van, vagy ahol a bevétel tartalmaz bérleti díjat, tárgyi eszköz értékesítés bevételét, amelyek a személyes közreműködés tárgya nem lehet.

A második módszer azoknak célszerű, akik saját vagyonuk terhére vállalnak felelősséget (pl. egyéni vállalkozó, ügyvéd, bt-beltag) vagy ha a vállalkozás magas üzleti értékkel (goodwill) rendelkezik, mert esetükben a kockázat fedezetéül szolgáló bevételrész is szokásos haszonként vehető figyelembe, tehát csökkenti a kivehető osztalék mértékét.

A társas vállalkozó tevékenysége alapesetben a társasággal kötött szerződés által meghatározott, amennyiben azonban ez nincs, vagy a tényleges és valós tartalommal nem egyezik, úgy a valós tevékenység veendő figyelembe.

Amennyiben az adóalany többes társas vállalkozó, úgy az adóév végén minden esetben meg kell állapítani a tevékenységre jellemző kereset mértékét, viszont az erre vonatkozó igazolás kiadására csak az a társaság lesz hivatott, akinél a megállapított díj a legmagasabb.

A járulékot az év során folyamatosan fizetni kell, először a február 12-ig esedékes járulékbevallásnál. Érdemes tehát már most a lehető legpontosabb meghatározásra és alátámasztásra törekedni, ugyanis ha az év végi pontos meghatározáskor kiderül, hogy az év során többet fizetett az adóalany, a különbözet nem kérhető vissza.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha többes jogállás van, és kiderül, hogy ahol az adóalany az év közben adózta a jövedelmet, az nem egyezik meg az év végén megállapított legmagasabb díjazás helyével. Ebben az esetben az egyik vállalkozásban megfizetett adó és járulék nem vehető figyelembe a másik vállalkozásnál kapott díjazásra.

A fenti szabályok szerinti díjkiegészítésre egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozás a díjkiegészítés tényéről igazolást állít ki. Az ezen igazolás kézhezvételét követő hónap 12-éig kell bevallani és megfizetni az eho-t.

A tevékenységre jellemző kereset meghatározásához az szja törvény előírása szerint feljegyzést kell készíteni, és az adózással összefüggő iratként az elévülési határidőig meg kell őrizni (szja törvény 16. paragrafus (8) bekezdés és 25. paragrafus (7) bekezdés).