Évek óta jelentős fejtörést okoz az egyes jogviszonyok megfelelő elkülönítése, és ezzel összefüggő adózási szabályok helyes alkalmazása. A jelen cikk a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői, a tagsági jogviszony, a személyes közreműködés és a társas vállalkozói jogviszony azonosításához nyújt segítséget, valamint rávilágít a különböző jogviszonyokhoz kapcsolódó járulékfizetési kötelezettségek összefüggésére.

Vezető tisztségviselő

A társaság ügyintézésének ellátásáért felelős személy vagy személyek, amely közkereseti és betéti társaság kivételével csak természetes személy lehet. A vezető tisztségviselő feladatait csak személyesen láthatja el, képviseletnek helye nincs.

A vezető tisztségviselőre a munkaviszony vagy a Polgári Törvénykönyv társasági jogi jogviszonyra vonatkozó előírásai az irányadóak. Egyszemélyes gazdasági társaság, betéti társaság vagy közkereseti társaság üzletvezetésre jogosult tagja csak a társasági szerződésben történt rendelkezés alapján végezheti vezetői tevékenységét munkaviszonyban, egyéb esetben csak megbízási jogviszonyban töltheti be a vezető tisztséget.

Közkereseti és betéti társaság esetében a vezető tisztségviselő a társasági szerződés alapján üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok. Korlátolt felelősségű társaságnál a kinevezett egy vagy több ügyvezető, egyesülésnél az igazgató vagy igazgatóság több vezető tisztségviselő taggal.

Személyes közreműködés

A közkereseti és a betéti társaságok esetében a társaság bármely tagja személyesen közreműködhet, amennyiben arról társasági szerződés vagy a tagok külön megállapodása rendelkezik. Ezért a tagot a rendelkezéseknek megfelelően díjazás illetheti meg, DE nem kötelező, ennek megfelelően nincs kötelező havi minimum juttatási összeg, amely után a járulékok fizetendők.

A gazdasági társaságokról szóló törvény külön kiemeli, hogy a vezetői tisztség és a képviselet nem minősül személyes közreműködésnek, és azon egyéb tevékenység sem, amelyet munkaviszonyban vagy polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés keretében látnak el.

Közkereseti és betéti társaságokra vonatkozó új szabályozás, hogy a tagnak nem kötelező közreműködnie a társaság tevékenységében, ha ezt mégis vállalja, akkor erről a tagok szabadon állapodhatnak meg. A megállapodás tartalmára vagy a díjazásra vonatkozóan nincs külön megkötés a törvényben.

Tényleges személyes közreműködésről tehát csak akkor beszélhetünk, ha a személyes közreműködést a társaság tagja vállalja. A nem tagsági jogviszonyon, hanem más, pl. munkviszonyon, megbízási jogviszonyon vagy más polgári jogviszonyon alapuló közreműködés nem tekinthető személyes közreműködésnek.

Mellékszolgáltatás

Amennyiben a korlátolt felelősségű társaság tagjai nem választott tisztségviselőként a tagi törzsbetétjükön felül nyújtanak vagyoni értékű szolgáltatást, az mellékszolgáltatásnak minősül, amennyiben nem munkaviszonyon vagy polgári jogi jogviszonyon alapul. A mellékszolgáltatásról a társasági szerződésben kell rendelkezni, és külön díjazás illetheti meg a tagot.

A melllékszolgáltatás nem lehet vagyontárgy szolgáltatása, személyes közreműködés, és a választott tisztségviselői feladatok ellátása sem minősül annak. Nem teljesíthető munkaviszony vagy polgári jogi jogviszony keretében.

Társas vállalkozói jogviszony

A társas vállalkozó fogalmát a társadalombiztosításról szóló törvény definiálja.

Társas vállalkozói jogviszony kétféleképpen jöhet létre:

a)      maga a tagsági jogviszony létrejötte automatikusan keletkezteti és megalapozza a társas vállalkozói minőséget;

b)      a tagsági viszony önmagában nem, csak személyes közreműködés vállalásával válik társas vállalkozói jogviszonnyá.

Az első esethez tartoznak a az ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda, gépjárművezető-képző munkaközösség, oktatói munkaközösség tagjai.

A második kategóriába sorolhatók a betéti társaság bel- és kültagja, közkereseti társaság tagjai, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagjai, amennyiben személyesen közreműködnek, és azt nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében végzik; illetve ide tartoznak a szabadalmi ügyvivői társaság és a szabadalmi ügyvivő iroda tagjai, amennyiben személyesen közreműködnek.

A fentiekből következően társas vállalkozói jogviszony feltétele a tagsági jogviszony és a személyes közreműködés, ebből kifolyólag vezető tisztségviselői feladatokkal kapcsolatban társas vállalkozói jogviszonyról nem beszélhetünk, mivel személyes közreműködés nem jöhet létre vezetői tisztség esetében.

Amennyiben a tag nem vállal személyes közreműködést, társas vállalkozói jogviszonyban nem állhat, ez azonban nem zárja ki, hogy vezető tisztségviselője legyen a társaságnak.

Amennyiben akár a személyes közreműködést, akár a vezető tisztségviselő, akár pedig a társas vállalkozói munkavégzést munkaszerződés vagy megbízási szerződés rögzíti, nem beszélhetünk tagsági jogviszonyról, személyes közreműködésről vagy társas vállalkozói jogviszonyról.

Biztosítási és járulékfizetési kötelezettség

Miért is fontos a fentiek megfelelő megállapítása? Mivel a jogviszony helyes meghatározása alapján kell a járulékokat megfizetni.

Így például ha a tag csak vezető tisztségviselői feladatokat lát el megbízásos jogviszonyban, akkor lesz biztosított, ha az ezen szerződéséből származó jövedelme eléri az előző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, napra vetített 30-ad részét, akkor a társaságnak meg kell fizetnie a társadalombiztosítási járulékot, a biztosított pedig megfizeti az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot.

Ha a jövedelem nem éri el a fenti összeghatárt, akkor csak százalékos egészségbiztosítási járulék fizetendő, amely 2009-es 11 százalékról 2010. január 1-jétől 27 százalékra növekszik. Amennyiben a tag nem részesül díjazásban, járulékfizetési kötelezettség nincs.

A fentiek alapján, amennyiben a társas vállalkozói jogviszony esete áll fenn, a kifizetett járulékalapot képező jövedelem után kell megfizetni a járulékokat, amely jövedelem havi átlagban legalább a minimálbér kétszerese kell, hogy legyen. Amennyiben a ténylegesen kifizetett jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, a társaság a bevallásában a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével bejelentheti, hogy a járulékot a minimálbér kétszeresénél alacsonyabb összeg után fizeti meg, amely nem lehet kevesebb, mint a minimálbér összege.