A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények nagy része az OECD modellegyezményt követik, így tartalmilag és szerkezetileg nem nagyon térnek el, ugyanakkor a két ország közötti megállapodásokban lehetnek fenntartások és egyedi megállapodások, amelyek miatt mindig érdemes a konkrét adóegyezményt elővenni.

Általános esetben elmondható az szja-törvényről, hogy akár van, akár nincs adóegyezmény a két érintett ország között, a törvény szabályozása követi a modellegyezmény elvét, vagyis a jövedelemszerzés helye vagy a jövedelem jellege szerint megállapított adóztatás helyében nincs lényeges különbség. Az adó mértéke és a kettős adóztatás mérséklésének elve érvényesül oly módon, hogy a külföldön megadóztatott jövedelem magyar szabályok szerint megállapított adóját, de legfejlebb a külföldön megfizetett adó 90%-át NEM kell megfizetni.

A forrásországban is adóztatható jövedelmek esetében felmerül a kettős adóztatás problémája, amelyet az adóegyezmények mentesítés vagy beszámítás módszerével kerülnek el.

Mentesítés esetén a forrásországban adóztatható jövedelmet mentesíteni kell az adó alól az illetőség szerinti államban, tehát itt nincs jelentősége annak, hogy az adózó valójában fizetett-e adót a forrásországban, és mennyit. Tehát például ha a szóban forgó jövedelem a forrásországban adómentes, akkor is megilleti az adózót a mentesítés. Ezek a magyar szabályok szerint adóterhet nem viselő járandóságnak minősülnek, amely beleszámít az adóalapba, ugyanakkor az adótábla szerint rá eső adórésszel csökkenteni kell az adókötelezettséget.

Példa a mentesítésre

Magyar illetőségű adózó Svájcban ingatlannal rendelkezik, amelyet bérbe ad. A bérleti díj összege 200.000 Ft havonta, éves bérjövedelme 3.500.000 Ft.

Éves bérleti díj bevétele tehát 2.400.000 Ft, amely így összesen 5.900.000 Ft éves jövedelmet és adóalapot eredményez. Ennek szuperbruttósított értéke 7.493.000 Ft, amely 5.000.000 Ft-ig 17%-kal, afelett 32%-kal adózik. A számított adó 1.647.760 Ft, amelyből levonható a bérleti díjra jutó adó 17%-os kulccsal számolva, vagyis 518.160 Ft. A fennmaradó összeg tehát az adófizetési kötelezettség, 1.129.600 Ft.

A beszámítás módszerénél már lényeges, hogy az adózó fizetett-e és mennyit a forrásországban a jövedelme után. A megadóztatott jövedelem magyar szabályok szerint számított adójából levonható a külföldön megfizetett adó összege, de legfeljebb a magyar adó mértékéig. Amennyiben tehát külföldön magasabb adókötelezettség keletkezett, mint a magyar szabályok szerint, visszaigénylés nem érvényesíthető emiatt.

Példa a beszámításra

Az adózó a forrásországban 30%-os osztalékadót fizetett jövedelme után, amely az illetőség szerinti országban csak 25%. A jövedelem összege 1.000.000 Ft.

A forrásországban megfizetett adó mértéke 300.000 Ft, amely levonható ugyan, de nem teljes mértékben a magyar adókötelezettségből, amelynek összege 250.000 Ft. Így tehát magyar adószabályok szerint nincs pótlólagos adófizetési kötelezettsége, ugyanakkor a külföldön megfizetett 50.000 Ft többletadót nem tudja ténylegesen érvényesíteni.