A vonatkozó jogszabályok alapján, amennyiben a munkavállalónak adott munkába járási költségtérítés a szabályoknak megfelel, nem minősül az szja-törvény szerint bevételnek.

A költségtérítés feltétele, hogy az összege nem haladja meg:

-        az utazási bérlet, az utazási jegy árát, vagy

-        munkába járás címén a közforgalmi úton mért oda-vissza távolságra jutó kilométerenkénti 9 forintot.

2010. május 1-jétől az utazási költségtérítésről szóló 39/2010. kormányrendelet kötelezővé teszi egyes esetekben a munkáltatók számára a munkába járás költségtérítését, amely a fentebb leírtaknál nagyobb mértékű, jövedelemnek nem minősülő kifizetését is lehetővé teszi.

Munkába járásnak minősül:

-        közigazgatási határon kívülről történő helyközi utazással, illetve átutazással járó napi munkába járás vagy hazautazás, valamint

-        közigazgatási határon belüli napi munkába járás és hazautazás akkor, ha a munkavállaló a munkavégzés helyét sem helyi, sem helyközi közlekedéssel nem tudja elérni.

A munkába járás lehet közösségi közlekedési eszközzel vagy saját gépjárművel, tehát a munkavállaló nem kötelezhető a közösségi közlekedés igénybevételére, és kérheti a 9 forint kilométerenkénti költségtérítést akkor is, ha egyébként közösségi közlekedés rendelkezésre áll, de a munkavállaló mégis saját gépjárművet vesz igénybe.

Amennyiben a munkavállaló jogosult egyébként a közlekedési vállalat által felajánlott valamely kedvezményes jegy vagy bérlet igénybevételére, a munkáltató köteles az a kedvezményes jegyet vagy bérletet is elfogadni és 86%-át megtéríteni.

A költségtérítés a jogszabályok alapján mind belföldi, mind külföldi, de belföldön dolgozó munkavállalóra érvényes, tehát a térítést a munkáltató akár külföldi munkavállalójának is nyújthatja.