A kétrészes cikk összefoglalást ad a mezőgazdasági őstermelők adózásával, járulékfizetésével, nyilvántartásával, bevallási és egyéb kötelezettségeivel kapcsolatos hatályos rendelkezésekről, fontosabb tudnivalókról. Ebben a részben a fontosabb fogalmakat tekintjük át, hogy ki is tekinthető egyáltalán őstermelői körbe, mely termékek termelése számít bele a tevékenységbe, hogyan határozzuk meg a bevételt, és milyen csökkentő tételek vannak.

I. Fogalommeghatározás

1. Mezőgazdasági őstermelőnek minősül az szja-törvény rendelkezései szerint az a NEM egyéni vállalkozó magánszemély, aki:

-          betöltötte 16. életévét;

-          saját gazdaságában az szja-törvény 6. számú mellékletében felsorolt termékek előállítását végzi; és

-          ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik; vagy

-          a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által nyilvántartott mezőgazdasági termelő; illetve

-          családi gazdálkodó és annak nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja.

2. Mezőgazdasági kistermelő az az őstermelő, akinek:

-          az adott adóévben mezőgazdasági tevékenységéből elért, törvény alapján kapott támogatással csökkentett bevétele nem haladja meg a 8 millió forintot.

3. Mezőgazdasági őstermelői tevékenység az szja-törvény 6. mellékletében felsoroltak, különösen:

-          saját gazdaságban történő növénytermelés,

-          ültetvénytelepítés,

-          állattenyésztés,

-          termékfeldolgozás (saját gazdaságban történő alapanyag felhasználása),

-          egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütközö gyűjtése,

-          saját tulajdonú földterületen folytatott erdőgazdálkodás,

-          saját gazdaságban előállított virágok és dísznövények, ha az ebből származó bevétel nem haladja meg a 250.000 forintot (amennyiben meghaladja, a teljes bevétel önálló tevékenységből származó jövedelemként adózik.

-          saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor akkor, ha 0.5 litert meghaladó kiszerelésben értékesíti kifizetőnek, termelői borkimérésben végső fogyasztónak, és az ebből származó éves árbevétele a 7 millió forintot nem haladja meg (amennyiben a feltételek nem teljesülnek, úgy önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít a teljes bevétel).

4. Őstermelői igazolvány

Az igazolványnak szigorúan része az értékesítési betétlap, amely egyben bevételi nyilvántartásként is szolgál.

5. Közös őstermelői igazolvány

Lehetőség van arra is, hogy amennyiben közreműködő családtag (házastárs, egyenesági rokon, örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyerek és szülő – itt a 16. életév betöltése nem feltétel) is tevékenykedik a gazdaságban, és emiatt őstermelővé válik (a fenti fogalom alapján), úgy együttesen is tehetnek nyilatkozatot, és így közös őstermelői igazolvány váltható.

Ennek feltételei:

-          minden családtagnak ugyanazt az adózási módot kell választania (áfa/tételes költségelszámolás/átalányadózás);

-          a családtagok egymással munkaviszonyban, egyéb jogviszonyban, segítő családtagi adójogviszonyban nem állhatnak;

-          az igazolvány kiállításához együttesen meg kell nevezniük egy személyt, akinek a nevére szól az igazolvány.

További tudnivalók:

-          tételes költségelszámolást alkalmazva a bevételeket és költségeket létszámarányosan kell megosztani;

-          bármely tag nevére kiállított bizonylat elszámolható, kivéve a saját járműhasználat költsége, amelyet csak az adott őstermelő számolhat el (kivéve eltérő adózási módnál, lásd lejjebb);

-          nem kell minden őstermelőnek külön nyilvántartást vezetnie;

-          amennyiben mégsem ugyanazon adózási módot választják, akkor a bevételek és költségek tekintetében nem lehet a létszám szerinti felosztást alkalmazni, hanem a bevétel tényleges kézhezvétele és a költségbizonylaton szereplő tényleges név alapján kell a felosztást megtenni.

6. Családi gazdaság, családi gazdálkodó

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szabályozza a családi gazdaság fogalmát.

Eszerint legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld tulajdonával, haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család termőföldje az ahhoz tartozó valamennyi ingó és ingatlanvagyon hasznosításával, ahol legalább egy családtag teljes foglalkoztatásban tevékenykedik, és a többi családtag közreműködik.

A családi gazdaságban végzett tevékenység után minden tagnak azonos módszer alapján kell adóznia. Ez a módszer megállapodás kérdése, amelyről az adóhatóságot változásbejelentés keretein belül tájékoztatni kell 15 napon belül, hogy teljesüljön a teljes adóévre vonatkozóan az egységes adóelszámolás.

Így ha az egyik tag egyébként egyéni vállalkozó, és eszerint adózik, az őstermelői tevékenységéből származó bevétele nem fog ebbe a körbe tartozni, hanem külön, az őstermelői szabályok szerint a választott adómódszernek megfelelően adózik a többi taggal azonos módszerrel.

Amennyiben egy tag kilép az adóév során, a bevételeket és költségeket azzal az időponttal fel kell osztani, és az azt követő tételeket már csak a csökkent létszámmal lehet figyelembe venni.

A tagok jogosultak azon veszteséggel csökkenteni a jövedelmüket, amelyet még a családi gazdaság bejelentése előtt határoltak el, így a tényleges adóalap tagonként eltérhet.

7. Mezőgazdasági tevékenység

-          a növénytermesztés,

-          a kertészet,

-          az állattenyésztés,

-          a halászat,

-          a haltenyésztés,

-          a szaporító anyag termesztés,

-          a vadgazdálkodás,

-          az erdőgazdálkodás és

-          a vegyes gazdálkodás.

8. Kiegészítő tevékenység

-          a falusi és agroturizmus,

-          a kézművesipari tevékenység,

-          fűrészáru-feldolgozás,

-          az elsődleges élelmiszerfeldolgozás,

-          a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése,

-          a mezőgazdasági szolgáltatás.

A kiegészítő tevékenység után az adózik, aki a tevékenységet végzi önálló tevékenység vagy egyéni vállalkozás keretében.

II. Bevétel meghatározása

Bevétel többek között:

-          az értékesített termék, a tevékenység ellenértékeként vagy ezek előlegeként befolyt, vagy váltóval kiegyenlített összeg,

-          a természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés figyelembevételével);

-          a szállítás, csomagolás bevétele;

-          saját célú felhasználás, ellenérték nélküli átengedés esetén a termék vagy szolgáltatás piaci értéke, amennyiben ehhez kapcsolódó költségeket is elszámol (kivéve közadakozásként nyújtott termék, szolgáltatás);

-          visszatérített adó és járulékkülönbözet, ha az eredetileg költségként el lett számolva akár előző évben is;

-          kártérítés összege;

-          kapott kamat;

-          kapott kötbér vagy fizetett kötbér visszatérítése,

-          késedelmi kamat vagy fizetett késedelmi kamat visszatérítése,

-          bírság, a büntetés címén kapott összeg,

-          a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz – ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék értékesítésekor kapott ellenérték, ha költséget, illetve értékcsökkenést számolt el korábban;

-          az őstermelői tevékenységet szolgáló termőföld eladási ára;

-          vetőmag bértermelés, bérnevelés, bérhizlalás és kihelyezett állat tartása esetén az átvételi ár;

További szabályok:

-          átalányadózó mezőgazdasági kistermelő a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra kapott támogatást nem ezen jövedelem részeként, hanem önálló tevékenységből származó jövedelemként kell, hogy figyelembe vegye, és így azzal szemben igazolt költségek elszámolhatók.

-          amennyiben az őstermelő az általa megtermelt termékeket egyéni vállalkozói minőségében (pl. saját zöldségbolt) értékesíti, akkor az őstermelői adózásában az értékesített termékek piaci értékét kell szerepeltetni, míg az egyéni vállalkozói adózásában a tényleges bevételt, és eszerint kell a két helyen adóznia. Tehát mintha saját magának eladta volna, az őstermelői mivoltában elszámolt piaci értéket az egyéni vállalkozói bevallásában költségként elszámolhatja. Ez azonban csak MINTHA, tehát tényleges áfatételt nem keletkeztet!!!

III. Bevételt csökkentő kedvezmények

Ezt a lehetőséget csak a tételes költségelszámolást alkalmazók választhatják.

Csökkentő tétel lehet:

-          megváltozott munkaképességű foglalkoztatásának kedvezménye;

-          kitermelt vagy lábon álló faállomány bevételéből az a rész, amelyet az erdészeti hatóság számlájára fizettek, de legfeljebb a normatív erdőfelújítási támogatás értéke;

-          munkanélküliek, börtönből szabadultak, szakképző iskolai tanulók után fizetett járulék összege;

-          tanulóval kötött tanulószerződéssel foglalkoztatott gyakornok minden megkezdett hónapja után a minimálbér 24%-a;

-          szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján foglalkoztatott gyakornok minden megkezdett hónapja után a minimálbér 12%-a.

IV. Költségelszámolás

Főszabály szerint az őstermelő költségelszámolása az egyéni vállalkozó költségelszámolására vonatkozó szabályok szerint történik.

Költség csak a formailag megfelelő bizonylattal igazolható kiadás, amely az adott évben kifizetésre került, egy-két törvényi kivételtől eltekintve.

Őstermelő esetében legfeljebb 3 évvel a tevékenysége megkezdése előtt felmerült, igazolható és kapcsolódó költségeket is elszámolhat.

Tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti.

Tárgyi eszközök beszerzési költsége egy összegben is elszámolható a regisztrált őstermelő, cssaládi gazdálkodó vagy közreműködő.

Költségek lehetnek még például:

-          bér, juttatások és terheik,

-          gazdasági épület bérleti díja,

-          fűtés, világítás, technológiai energia költsége,

-          telefon, fax, mobil költsége, illetve ennek (m2/m3/nap stb. szerint felosztott) hányada, ha a lakás és telephely nem különül el,

-          internet használati díj 30%-a, ha magánhasználat is feltételezhető, illetve 50%, ha elektronikus bevallásra kötelezett,

-          értékesített üzemi célú tárgyi eszköz maradék értékcsökkenése,

-          bértermelés esetén a kihelyezéskori érték és takarmány értéke,

-          adók, illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék,

-          vagyon-, felelősség-, baleset-, élet-, kockázati biztosítás díja,

-          munkaruha, védőeszköz, stb. költsége,

-          köztestületi tagdíj,

-          reklámköltség,

-          üzleti utazási költség,

-          úthasználat,

Amennyiben az őstermelő egyéni vállalkozó is, a közös költségeket a bevétel arányában kell megosztani, kivéve a közös használatú tárgyi eszközök értékcsökkenése, ez nem osztható meg, hanem választani kell, hogy melyik tevékenységre számolja el.

Amennyiben a költség meghaladja a bevételt, a veszteség továbbvihető, és nincs szükség adóhatósági engedélyre.

V. A jövedelem meghatározása

A jövedelem a bevételek és a költségek különbözete, amelyet az őstermelők esetében háromféle módszer alapján lehet meghatározni az adózó vagy a családi gazdaság tagjai együttes választása szerint:

1. 10% költséghányad

Itt a bevétel 90%-a a jövedelem, és bevételként kell elszámolni a kapott költségtérítést is.

2. Tételes költségelszámolás

Költségként csak a bizonylattal igazolható, ténylegesen az adóévben felmerült költségek számolhatók el, valamint az áthozott veszteséggel csökkentheti a jövedelmét.

Ezenkívül lehetőség van a már megkezdett értékcsökkenési leírás folytatására.

A módszer lényege, hogy a tételes költségelszámolást választó (nem átalányadózó) kistermelő az igazolt költségein felül fennmaradó bevétel 40%-át költségátalány címén elszámolhatja, viszont nincs lehetőség a veszteség továbbvitelére.

3. Mezőgazdasági kistermelők esetén átalányadózás

Ezt csak és kizárólag mezőgazdasági kistermelők választhatják, és erről az igazolvány kiváltásakor kell nyilatkozni.

Az az őstermelő, aki egyéni vállalkozó is egyben, külön-külön választhat módszert.

A kistermelésből származó bevétel 15 százaléka számít jövedelemnek, illetőleg a bevételnek azon részéből, amely élő állat és állati termékek értékesítéséből származik, 6 százalékot kell jövedelemnek tekinteni.

Az átalányadóra vonatkozó szabályok szerint az adózónak a bevétellel szemben felmerült kiadásait igazoló számlákat és bizonylatokat meg kell őriznie az elévülésig.

2010-től változás, hogy az így megállapított jövedelem az összevont adóalap része lett, és bármely előző módszert alkalmazza is az őstermelő, a jövedelmet bruttósítani kell, vagyis 27%-kal növelt értéken kell figyelembe venni adóalapként.

VI. Őstermelői adókedvezmény

Tételes költségelszámolást vagy a 10% költséghányadot alkalmazó őstermelők élhetnek az adókedvezménnyel, amely agrár de minimis támogatásnak minősül, és legfeljebb 100.000 forint összegű lehet. A teljes összeget a 7.620.000 forint összevont adóalapot meg nem haladó őstermelők vonhatják le, akinek ezt az összeget meghaladja az adóalapja, annak a 100.000 forintból le kell vonnia a meghaladó rész 15%-át, hogy megkapja az érvényesíthető kedvezményt.

Amennyiben nem érvényesítette a teljes kedvezményt, és van más tevékenységből származó jövedelme, akkor az őstermelői jövedelmének a teljes jövedelemhez viszonyított arányában az általa fizetett könyvelői díjat ebben a kedvezménytételben mint növelő tétel igénybe veheti, amely legfeljebb a 100.000 forintig terjedő kiegészítésként szolgálhat.

VII. Nemleges nyilatkozattétel

Ez egy speciális módszer, és azon őstermelőknek választható, akik:

-          tételes költségelszámolást alkalmaznak, és

-          támogatások összege nélkül a bevételük meghaladja az adómentes értékhatárt, de nem több 4 millió forintnál, és

-          legalább a támogatásokkal növelt bevételének 20%-át kitevő költségeit igazolni tudja.

Ekkor nem kell jövedelmet számolnia, hanem tehet nemleges nyilatkozatot. Ekkor a költségelszámolás során útnyilvántartás vezetése kötelező, az értékcsökkenési leírás és a korábban elhatárolt veszteség 20%-át elszámoltnak kell tekinteni.

A családi gazdálkodás esetén erre a módszerre is érvényes a közös választás követelménye.