A cikksorozat utolsó részében a magyar állampolgárok társadalombiztosítási jogállásával foglalkozunk, vagyis hogy milyen szabályok alapján kell megállapítani a társadalombiztosítási kötelezettséget, mely országban lesz biztosított a magánszemély, és milyen kötelezettség terheli Magyarországon.

A külföldön dolgozó magyar állampolgár társadalombiztosítási jogállásának megítélésekor az európai közösségi, a nemzetközi egyezmény és a hazai belső jog előírásait együttesen kell figyelembe venni.

Főszabály szerint a nemzetközi egyezmények előírásai előnyt élveznek a belső jog szabályaival szemben, tehát a társadalombiztosítási jogállás elbírálásánál a nemzetközi egyezmény az elsődleges. Amennyiben az egyezmény szerint az irányadó jogrend a magyar, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény alkalmazandó.

1. Európai Közösségen belüli rendszer

Az Európai Közösségen belül nincs egységes társadalombiztosítási rendszer, minden tagállam saját maga határozza meg a feltételeket, ugyanakkor az EGT tagállamok polgárai az ellátás szempontjából azonos jogokkal rendelkeznek, függetlenül állampolgárságuktól.

Magyarországnak néhány harmadik, nem EGT tagállammal is van hasonló szociális biztonsági egyezménye, amely hasonló jogokat biztosít a magyar állampolgároknak az adott országban.

2. Biztosítási kötelezettség

A Közösségi rendelet meghatározza, hogy mely tagállam jogosult a biztosítási kötelezettség előírására, illetve a magánszemélynek mely tagállamban kell a biztosítási kötelezettségét teljesítenie. E szabály alapján csak egy tagállamban keletkezik biztosítási kötelezettség, amely főszabály szerint az az állam, ahol a magánszemély kereső tevékenységet végez.

Ez alól természetesen vannak kivételek, mint például:

-          határmenti munkavállalók;

-          idénymunkások;

-          kiküldetésben lévők;

-          ideiglenesen máshol tevékenységet folytató önálló vállalkozók;

-          diplomáciai testületek tagjai;

-          folyami hajók, repülőgépek személyzete;

-          köztisztviselők.

Amennyiben a munkavállaló egyidejűleg több tagállamban is munkát végez, abban a tagállamban kell biztosítási kötelezettségét teljesítenie, amelyben lakóhellyel rendelkezik, feltéve, hogy itt is végez munkát. Amennyiben a munkavállalással érintett tagállamok egyikében sincs lakóhelye, úgy a biztosítotti kötelezettsége abban az államban keletkezik, amelyben a munkáltató székhelye van, akkor is, ha a végzett tevékenység határokon átnyúlik.

Önálló vállalkozóként több tagállamban végzett tevékenység esetén a lakóhely szerinti állam területén keletkezik adófizetési kötelezettség. Amennyiben a lakóhely szerinti államban nem végez tevékenységet, akkor abban a tagállamban keletkezik biztosítotti kötelezettsége, amelyben a főtevékenységét végzi.

Amennyiben a magánszemély munkaviszonnyal és önálló vállalkozói jogállással is rendelkezik, azon tagállam területén kell biztosítotti kötelezettségét teljesíteni, ahol a munkaviszonya fennáll.

3. Kiküldetés

Kiküldetés esetén a fenti szabályoktól eltérően a munkáltató szerinti (küldő) országban marad a biztosítási kötelezettség, amennyiben a munkáltató a munkavállalóját legfeljebb 12 hónap időtartamra küldi ki egy másik tagállam területére tevékenységét végezni. A kiküldetés időtartama egyszer legfeljebb 12 hónappal meghosszabbítható. Ennél hosszabb időtartamú kiküldetésre csak az illetékes hatóságok engedélyével van mód.

Önálló vállalkozó esetében is van mód kiküldetésre, amely a fentiekkel összhangban nem haladhatja meg a 12 hónap időtartamot. Ekkor szintén a küldő állam szerinti szabályok szerint marad biztosított, és teljesíti a társadalombiztosítási kötelezettségét.

A kiküldetés feltételeinek vizsgálatát Magyarországon a regionális egészségpénztárak végzik, és ők adják ki az alkalmazandó jogra vonatkozó igazolást (E101, E102) is.

4. Más tagállamban fennálló biztosítás igazolása

A Közösségi jog nem határozott meg egységes nyomtatványt a más tagállamban fennálló biztosítási kötelezettség igazolására, erre minden tagállam a saját maga által rendszeresített igazolást használja. Az E101 és E102 nyomtatványok csupán a főszabálytól eltérő esetek igazolására szolgálnak, így például ha a magánszemély kiküldetésben van, vagy több tagállam területén is munkát végez.

5. A biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyok

A magyar társadalombiztosítási szabályok alapján a biztosítás nem terjed ki:

-          Külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete külföldi állampolgárságú tagjára, háztartási alkalmazottra, családtagokra, FELTÉVE, hogy az adott személyekre a küldő állam szociális biztonsági rendszere kiterjed;

-          nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tisztviselője, családtagja, FELTÉVE, hogy az adott személyekre a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszere kiterjed;

-          magyar szabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által foglalkoztatott külföldi személy;

-          harmadik állam polgára kiküldetés, kirendelés vagy munkaerőkölcsönzés keretében végzett tevékenység esetén;

-          európai parlamenti képviselő.

6. Képviseletet ellátó személy

Azon külföldi munkáltató, aki Magyarországon bejegyzésre nem kötelezett, viszont munkavállalója kiküldetés vagy egyéb, a Magyar Köztársaság területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végez, köteles a vonatkozó bevallási és járulékfizetési kötelezettségeknek eleget tenni. Ezt teljesítheti meghatalmazott képviselője útján, vagy ennek hiányában a belföldön dolgozó munkavállaló által. Ez utóbbi esetben a munkavállaló saját maga köteles a bevallást benyújtani saját adóazonosító jele feltüntetésével.

7. Külföldi illetőségű munkáltatótól kapott, biztosítási kötelezettséggel járó jövedelem

Amennyiben a munkavállaló külföldi illetőségű jogi személytől vagy természetes személytől kap jövedelmet, amely Magyarországon biztosítási kötelezettség alá esik, a természetes személy köteles a társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék bevallására és megfizetésére, mivel a külföldi illetőségű személy nem tekinthető foglalkoztatónak.

Ekkor a bevallásban járulékalapként a teljes juttatott jövedelem 78%-át kell figyelembe venni, mivel a munkavállaló a kapott jövedelméből köteles az adófizetési kötelezettséget teljesíteni.

Amennyiben azonban a külföldi illetőségű kifizető például magyar leányvállalattal rendelkezik, a leányvállalat a magánszemélytől együttes nyilatkozat alapján átvállalhatja a járulékbevallási és befizetési kötelezettséget. Ebben az esetben a leányvállalat köteles a magánszemélynek kifizetett összegből levonni és megfizetni az egyéni járulékokat.

8. A járulékalap

Amennyiben a fentiek alapján a jogviszony járulékfizetési kötelezettséget eredményez Magyarországon, akkor már csak annak vizsgálata szükséges, hogy a juttatott jövedelem járulékalapot képező jövedelemnek minősül-e.

A Tbj. 4. paragrafus k) pontja alapján járulékalapot képező jövedelem többek között:

-          az szja-törvény előírásai szerint az összevont adóalapba tartozó, önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításakor figyelembe vett összeg, ideértve a kis összegű kifizetéseket, valamint a természetbeni juttatások szja szerint adóalapként meghatározott értékének személyi jövedelemadóval növelt összegét;

-          a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetve egyéb jogviszony esetén annak díja.

A személyi alapbér főszabályként a munkavállaló kiküldetését megelőző évi havi átlagos alapbére, vagy ennek hiányában a tárgyhavi személyi alapbére. Amennyiben a munkavállaló jövedelmének csak egy része adóztatható Magyarországon, a járulékalapot jelentő jövedelmet a naptári napokra vonatkozó arányosítással meg kell osztani.

9. Fizetendő járulékok

A fizetendő járulékok kötelezettől függően változnak. Eszerint:

A biztosított által fizetendő:

-          természetbeni egészségbiztosítási járulék

-          pénzbeli egészségbiztosítási járulék

-          munkaerő-piaci járulék

-          nyugdíjjárulék

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó által fizetendő:

-          nyugdíjjárulék

-          egészségügyi szolgáltatási járulék

A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő:

-          egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék

-          nyugdíj-biztosítási járulék

-          korkedvezmény-biztosítási járulék (adott feltételeknek megfelelő munkavállaló után)

10. Járulékbevallási, bejelentési és fizetési kötelezettség

A foglalkoztató, meghatalmazott képviselő vagy nyilatkozat alapján kötelezettséget átvállalt leányvállalat a biztosítottnak fizetett összegből havonta köteles a járulékalapot képező jövedelem alapján a járulékokat levonni és megfizetni. A tárgyhavi járulékot a havi adó- és járulékbevallási nyomtatványon (1008) a tárgyhónapot követő hónap 12-éig kell bevallani és megfizetni.

Amennyiben a 7. pont alapján a magánszemély munkavállaló maga köteles a bevallási és járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni a külföldi illetőségű munkáltatója helyett, akkor a járulékkötelezettséget a tárgyhavi kifizetést követő hónap 12-éig kell megfizetnie, míg a bevallást a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában teljesíti.

A biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt a jogviszony első napját megelőzően be kell jelenteni, de legkésőbb az első napon, vagy amennyiben a biztosítási kötelezettség utólag kerül megállapításra, a megállapítást követő napon. A bejelentést a 10T1041-es nyomtatványon lehet megtenni.  Ezt a bejelentést a magánszemélynek is meg kell tennie, amennyiben a 7. pontban leírtak szerint maga teljesíti a bevallási és befizetési kötelezettséget.