Sok fejtörést okoz a magánszemélyek számára a külföldről származó jövedelem adózásának helyes megállapítása. A négyrészes cikk ebben próbál segítséget nyújtani. Az első részben az illetőség meghatározását nézzük át alaposabban.

 

Az első dolog, amelyet a külföldről származó jövedelem esetében meg kell, hogy állapítsunk az az, hogy vajon az adókötelezettség szempontjából az adózó adóügyi illetősége belföld-e. Amennyiben csak belföldről származik jövedelem és az adózó magyar állampolgár, akkor egyértelmű a válasz. De jelen cikkünk a külföldről származó jövedelemmel kapcsolatos, és ennek megfelelően kell eljárni.

 

Következő lépésként meg kell határozni, mely állam adóztathatja a jövedelmet. Ennek eldöntésére a legjobb segítséget az adott állammal kötött kettős adóztatást elkerülő egyezmény adja, amennyiben van Magyarországnak ilyen. Ehhez egy kis segítséget jelenthet Magyarország kettős adóegyezményeinek listája:

 Magyarország Kettős adóegyezményei 2010

FONTOS, hogy amennyiben a jövedelem a másik állam belső szabályai szerint adózik, ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon már nem keletkezik adófizetési kötelezettség. Adott esetben a jövedelem kiegészítő jellegű adókötelezettséget is maga után vonhat. Így például a külföldön adóztatható, összevont adóalapba tartozó jövedelmek Magyarországon adóterhet nem viselő járandóságok, amely befolyásolja a fizetendő adó mértékét.

 

Magyarországon adóköteles jövedelmek:

-          magyar illetőségű magánszemély belföldről és külföldről származó jövedelme;

-          külföldi személyek belföldről származó jövedelme;

-          nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható jövedelem.

 

A nemzetközi szerződések arra hivatottak, hogy megállapítsák, hogy az adott jövedelemtípus adóztatására a magánszemély illetősége vagy a jövedelem forrása szerinti állam jogosult. Meghatározzák továbbá azt is, hogy kettős adóztatás elkerülése érdekében milyen speciális eljárást kell követni.

 

Az egyezmények nem határoznak meg konkrét adókötelezettséget a jövedelemtípusokra, azt az adott állam jogszabályai szerint kell megállapítani. Így előfordulhat, hogy bár az egyezmény Magyarországnak adja az adóztatás jogát, az a jövedelemtípus a magyar adószabályozásban mentességet élvez.

 

Az illetőség meghatározása

 

Amennyiben a magánszemély a magyar szabályok szerint nem belföldi illetőségű, Magyarország alapesetben nem adóztathatja a jövedelmet.

 

Amennyiben a magánszemély magyar illetőséggel bír, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a másik államban illetőséggel bír-e, és ha igen, akkor az egyezmény alapján ott van-e az adóztatás joga. Amennyiben igen, a jövedelem szintén nem adóztatható Magyarországon.

 

Minden egyéb esetben, tehát ha Magyarországon az adózó illetőséggel bír, és a másik államban nem, vagy illetőséggel bír ugyan, de az egyezmény alapján mégis Magyarország jogosult adózásra, akkor az egyezmény megfelelő cikkének figyelembevételével kell megállapítani az adókötelezettséget.

 

Az adóztatási jog az illetőség alapján háromféle lehet:

1. az adóztatási jog az illetőség szerinti országban van, ilyen például ingó értékesítésből származó jövedelem.
2. egyes jövedelemtípusoknál az adóztatás joga mindkét állam számára adott, de a külföldi állam csak az egyezményben korlátozott mértékben adóztathat.
3. bizonyos esetekben csak a jövedelemforrás szerinti állam adóztathat, ilyen például ingatlanból származó jövedelem. De például bár a külföldi munkáltatótól származó jövedelem jövedelemforrása külföld, nem adóztatható Magyarországon, de adóterhet nem viselő járandóságként a fizetendő adó mértékét befolyásolja.

 

Az illetőség megállapításához figyelembe kell venni a magyar állam, a külföldi állam és a köztük létrejött adóegyezmény szabályait.

 

A magyar szabályok szerint belföldi illetőségű az a magánszemély, aki:

-          magyar állampolgár (kivéve kettős állampolgár bejelentett lakhely nélkül);

-          magyarországon tartózkodik az év legalább 183 napján;

-          letelepedett jogállással rendelkezik;

-          hontalan;

-          kizárólag Magyarországon van állandó lakóhelye;

-          létérdekének központja (családi, gazdasági kapcsolatok) Magyarország;

-          ha az előzőek alapján nem állapítható meg az illetőség, akkor szokásos tartózkodási helye belföld.

 

Külföldi illetőségű az a magánszemély, aki:

-          az év legalább 183 napján külföldön tartózkodik;

-          külföldi államban állandó lakóhellyel rendelkezik.

 

Amennyiben az adott személy nem biztos a külföldi illetőség meglétében, az ottani adóhatóságtól illetőségigazolást kérhet. Ennek kiadása bizonyítja az illetőséget a magyar adóhatóság felé esetleges ellenőrzés során.

 

Az adóegyezményben foglalt szabályok alapján megállapított illetőségnek akkor van jelentősége, ha a magánszemély mindkét állam joga alapján illetőséggel bír. Eszerint az illetőség eldöntése a következők szerint történik:

-          a magánszemély állandó lakhelye;

-          a létérdek vagy életvitel központja (családi, gazdasági kapcsolatok);

-          szokásos tartózkodási hely;

-          állampolgárság.

 

Ezek sorrendje egyezményenként változhat, és ennek megfelelően kell vizsgálni az illetőséget.

Az eredmény:

 

-          Amennyiben a magánszemély Magyarországon adóztatható, a magyar szabályok szerint kerül megállapításra az adókötelezettsége.

-          Amennyiben a magánszemély mindkét államban illetőséggel bír az egyezmény szabályai szerint is, akkor a jövedelme Magyarországon is adóztatható, az adókötelezettséget azonban csökkenti a külföldi államban fizetett adó.

-          Amennyiben a jövedelem a külföldi államban adóztatható, akkor Magyarországon ugyan nem adózik, de egyes esetekben adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, amely befolyásolja a fizetendő adó mértékét.

 

Adóéven belüli illetőségváltás

 

Amennyiben valaki véglegesen elhagyja az országot az adóév során, kérheti az adóhatóságtól az adójának év közbeni megállapítását, így nem kell éves adóbevallást tennie, és a következő években a külföldről származó jövedelme nem számít adóterhet nem viselő járandóságnak sem. Egyéb esetekben a jövedelem adóterhet nem viselő járandóságként beszámít az adóbevallásba.