Az (756/B/2009. AB határozat Alkotmánybíróság január 26-i határozatával) visszamenőleges hatállyal eltörölte az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény lakóingatlanokra vonatkozó rendelkezéseit, miután alkotmányellenesnek találta. Nem emelt viszont kifogást az egyéb nagy értékű vagyontárgyakkal kapcsolatban, így a vízi, légijárművekre, valamint a nagy teljesítményű személygépjárművekre vonatkozóan a törvény hatályban marad, és 2010. január 1-jétől érvényes.

Az Alkotmánybíróság határozatában részletezte a benyújtott indítványokat, amelyek a törvény több pontját sérelmezték. Kiemelték, hogy nem világos többek között az adóalanyi kör, az adóalap megállapítására vonatkozó, valamint a szankciókat érintő rendelkezések. Sérelmezték, hogy a törvény ellentétes az Alkotmány több pontjával is, többek között a jogbiztonság, az arányos közteherviselés, a bírósághoz fordulás jogával.

A törvény egyoldalúan az adózókra hárít minden, az adó alapját és az adómérték megállapítására vonatkozó felelősséget, miután az adófizetést követő 5 éven belül a törvény rendelkezése szerint az adóhatóság felülbírálhatja a forgalmi értéket, és ha az eltérés 10%-nál nagyobb, akkor bírsággal súlythatja az adóalanyt. Ez jogbizonytalanságot jelent, és mivel a forgalmi érték megállapítására nincs biztos módszer, nem egyértelmű, hogy bíróságon hogyan lehetne bizonyítani a forgalmi érték helyes megállapításának módszerét ilyen adóhatósági felülbírálattal szemben.

Az indoklás szerint, bár például a vagyonszerzési illeték esetében hasonló a forgalmi érték és így az adóalap megállapításának módja, nagy különbség azonban, hogy míg az illeték esetében kiszabással történik az összeg megállapítása, amely lényegében a bejelentett érték hatósági ellenőrzését és jóváhagyását is jelenti, addig az ingatlanadóval kapcsolatosan az adózó önadózással teljesíti adatszolgáltatási kötelezettségét, amely teljes mértékben az adóalanyra hárít minden jövőbeni ellenőrzésből eredő kockázatot. Szükséges tehát, hogy a törvény biztos kereteket adjon a forgalmi érték megállapításához.

Az Alkotmánybíróság határozatában azonban hangsúlyozta azt is, hogy az ingatlanadó önmagában nem ismeretlen és nem alkotmányellenes adóforma, és több országban is alkalmazzák már, amely alapvetően a közteherviselés arányosabbá tételét szolgálja:

“A különböző országok ingatlanadóztatási gyakorlata alapján változatos képet kapunk arról, hogy valójában mi képezi az ingatlanadó alapját: bérleti díj (Franciaország), ingatlankataszter (Olaszország, Spanyolország), négyzetméter (Csehország, Lengyelország), forgalmi érték (Kanada), biztosítási érték (Svájc), stb. Ezzel szemben vannak olyan országok, amelyek az ingatlanadó megszüntetése mellett foglaltak állást (pl.: Luxemburg), illetve amelyek úgy döntöttek, hogy a nem lakás céljára szolgáló ingatlanokra vonatkozóan tartják fenn az ingatlanadót (pl.: Írország).

Az ingatlanadó alkalmazásának, mely helyi adó formájában nálunk is már két évtizede ismert, alapvetően semmilyen alkotmányos elv nem áll az útjában. Az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutat tehát arra, hogy az ingatlanadó alkotmányosan nem kifogásolható, nem ellentétes az Alkotmánnyal.” (756/B/2009. AB határozat)

Ez tehát jelenti azt, hogy bár most eltörölték a kötelezettséget, maga az adóforma nem kifogásolható. Ami azt jelenti, hogy korántsem lélegezhetünk fel végleg az ingatlanadó eltörlésével kapcsolatban, hiszen az alkotmányellenesség nem magában az adóformára irányul, hanem azon rendelkezésekre, amelyek a fizetési kötelezettséget és a későbbiekben alkalmazandó szankciókat érintik. Tehát egy újabb jogalkotó újabb ötlete talán a közeljövőben már célba találhat…