Számos probléma forrása a személyi jövedelemadózásban a más országból származó jövedelem, illetve a más ország állampolgára által belföldön elért jövedelem. Hol is kell adózni, és mennyit? Melyik országban van az illetékesség, és be lehet-e számítani egyik országban megfizetett adót a másikban?

Az általános szabályok szerint az adóalany a világjövedelme után az illetősége szerinti országban adóköteles, azonban vannak egyes jövedelemtípusok, amelyek a jövedelemszerzés helye szerint is adóztathatók az adott ország rendelkezései szerint. Az illetőség tehát az első szempont, amelyet meg kell állapítani, mivel ez dönti el a jövedelem adózás helyét.

Amennyiben a szóba jöhető országok között nincs kettős adóztatást elkerülő egyezmény, akkor mindkét állam jogosult a jövedelem adóztatására, így ekkor nem kérdéses az illetőség sem.

Mi is dönti el az illetőséget?

FONTOS: illetőség csak egy államban lehet, nem lehet több államban egyszerre!

A következő tényezők sorrendisége fontos, ennek megfelelően kell megítélni az illetőséget:

1. A magánszemély nem számít belföldi illetőségűnek abban az országban, ahol csak az ott lévő forrásokból, vagyonból (pl. ingatlanból, értékpapírból) szerzett jövedelme alapján adóköteles.
2. A magánszemély abban a szerződő államban belföldi illetőségű, ahol állandó lakóhelye van.
3. Ha mindkét államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel vagy egyikben sem, az illetőséget az állampolgárság dönti el.
4. Amennyiben kettős állampolgár vagy egyik szerződő államnak sem állampolgára, a két állam illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel döntenek. Ebben az esetben az adóegyezmények “Egyeztető eljárás”-ról szóló cikkének szabályai szerint kell eljárni.
5. Az adóegyezmények alkalmazásában a lakóhely az a hely, ahol a magánszemély otthona van, amelyet azért hozott létre és tart fenn, hogy az folyamatosan a rendelkezésére álljon.
6. Ha mindkét államban van állandó lakóhelye, akkor ott számít belföldi illetőségűnek, ahol a létérdekeinek központja van.
7. Amennyiben egyik államban sincs állandó lakóhelye és azt sem lehet meghatározni, hogy melyik államban van a létérdekeinek központja, akkor abban az államban belföldi illetőségű, ahol szokásos tartózkodási helye van (legalább 183 napon át tartózkodik ott).

Így tehát akár az is lehet belföldi illetőségű, aki egyébként nem magyar állampolgár, viszont például van letelepedési engedélye, csak Magyarországon van állandó lakhelye, hontalan, létérdekeinek központja belföld, vagy szokásos tartózkodási helye belföld.

1. Példa

Lássuk egy egyszerű példát, amelyben a magyar állampolgár az év 365 napján külföldön, Svájcban dolgozik, és állandó lakhellyel rendelkezik Svájcban:

1. A fentiek alapján először is meg kell nézni, hogy az adott országgal van-e Magyarországnak adóegyezménye. Svájccal Magyarországnak még egy 1982-ben kelt törvény erejű rendeletbe foglalt egyezménye van, úgyhogy ez alkalmazandó. Amennyiben nem lenne, akkor a jövedelem mindkét államban adóztatható, ekkor a személyi jövedelemadóról szóló törvényt kell elővenni, hogy az abban foglaltak szerint szja tárgyát képezi-e a jövedelem.

2. Amennyiben van adóegyezmény, esetünkben, meg kell nézni, hogy az adóalany melyik államban rendelkezik illetőséggel. Amennyiben a fentiek alapján állandó lakhelye vagy tartózkodási helye, illetve létérdekének központja a másik állam, akkor ott rendelkezik illetőséggel, és világjövedelme után ott adóköteles.

3. Ugyanakkor azt is érdemes megnézni, hogy milyen jellegű jövedelmet kap az adott országból, hiszen egyes jövedelmek jellegüknél fogva a jövedelemszerzés helye szerinti országban adókötelesek, függetlenül az állampolgár illetőségétől.

4. Amennyiben azonban a fenti példa szerint bérjövedelmet kap, és illetősége a másik országban van, az adózó a másik országban lesz adóköteles világjövedelme után.

Amennyiben az illetősége Magyarországon van, teljes jövedelme Magyarországon adóköteles. A fizetendő adóból levonható a külföldön már megfizetett adórész.