A Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán nem kerülhető el a jövőben, hogy az ingyenesen használatba adott dolog vagy ingatlan adókötelezettséget keletkeztessen. A döntés nyomán az átengedő adókötelezettséggel tartozik az ingyenes használatba adás után, mivel az ilyen szerződés bérletnek minősül.

Bár a feleket megilleti a szerződési szabadság elve, a szerződésnek a valódi tartalmát kell tekinteni, amikor az adókötelezettséget minősítik. Ennek megfelelően amennyiben az ingyenes használat bár nem keletkeztet bérleti díjként nevesített jövedelmet az átengedőnél, lehetnek olyan egyéb jövedelemforrások, amelyek ezzel egyenértékűnek minősülnek.

Így például az adott bírósági ügyben az átengedő ingyenesen használatba adott egy ingatlant egy alapítványnak, aki felújítást végzett az ingatlanon. A felújítás költsége az átengedő felé történő bérleti díjjal egyenértékűnek minősíthető, és ennek megfelelően adóköteles az ingatlan tulajdonosánál.

Ez akkor is fennáll, ha az ingatlan tulajdonosa valójában nem birtokolja az ingatlant, hiszen az az alapítvány használatában van.