Illegális adóelkerülés, offshore cégek, nemzetközi adótervezés, ellenőrzött külföldi társaság, titkos svájci bankszámlák, adócsalás, ciprusi offshore társaság, adóparadicsom, és még sorolhatnám. Az elmúlt években és hónapokban egyre gyakrabban bukkannak fel ilyen és hasonló kifejezések a hírekben, többségében negatív visszhangot keltve. Az offshore cégek léte nem a modern kor szüleménye, és eredetileg nem is a manapság oly divatos pénzmosási vagy adóelkerülési céllal hozták létre őket. Az elmúlt néhány év során azonban fokozott figyelem kíséri mind nemzetközi, mind hazai szinten ezt a témakört olyannyira, hogy nyilvános hajtóvadászatba kezdtek a nemzetközi szervezetek és a kormányok az offshore lehetőségek korlátozására és lehetőség szerinti megszüntetésére.

Konkrétabban egészen 1998-ig visszamehetünk, amikor is az OECD elindította a káros adóverseny elleni kampányát egy riporttal, amelyben lefektette az adóparadicsomok kritériumait. Alig két évvel később, 2000-ben 35 alacsony adózású országot tett feketelistára adóparadicsomként definiálva őket, és egyfajta moratóriumot kínált nekik 2005-ig a “káros feltételek” megszüntetésére. És az elsődleges célcsoport a kisebb és gyengébb országok köréből kerültek ki.

A fennen hangoztatott eredeti történetben, a pénzmosás és nemzetközi bűnözés visszaszorítására irányuló törekvésekben azonban valami mégiscsak sántít. Bár tagadhatatlan ezek léte ebben a kontextusban, a hajtóvadászat azonban valójában a nagy adóbevételkiesést elszenvedő kormányok kétségbeesett harca az ország határain kívülre vitt jövedelmek megadóztatására. Konkrétabban egészen 1998-ig visszamehetünk, amikor is az OECD elindította a káros adóverseny elleni kampányát egy riporttal, amelyben lefektette az adóparadicsomok kritériumait. Alig két évvel később, 2000-ben 35 alacsony adózású országot tett feketelistára adóparadicsomként definiálva őket, és egyfajta moratóriumot kínált nekik 2005-ig a “káros feltételek” megszüntetésére. És az elsődleges célcsoport a kisebb és gyengébb országok köréből kerültek ki.

Tény, hogy az első 500 helyre sorolt európai nagyvállalat több mint fele rendelkezik különféle offshore társasággal tulajdonosi struktúráján belül. A Hong Kong-I tőzsdén jegyzett társaságok mintegy 40%-a Bermudán jegyzett offshore cég. Nem újkeletű gyakorlat, hogy a multinacionális és egyre inkább nem multinacionális cégek az egyes országok jogi szabályozásából eredő különbségeket kihasználva törekszenek adóoptimalizálásra, ami önmagában véve és megfelelő eszközöket használva nem tekinthető illegálisnak. Sőt több pénzügyi tanácsadó véleménye szerint mindenki adótervezésében lényeges szerepet kellene, hogy játsszon ez a fajta megközelítés, sőt továbbmenve sokak véleménye szerint az adótervezés a globális verseny egy igen jelentős eszköze is egyben. Mindeközben az offshore előnyöket kínáló országok egyre több és több támadást kapnak főként nemzetközi szervezetektől, élükön az OECD-vel.

Azt az OECD is elismeri, hogy nem egyértelműen tekinthetők illegálisnak az offshore cégek és bankszámlák, mégis a köröttük kialakult negatív hangzás a legális adótervezés, adóminimalizálás és optimalizálás és az illegális adóelkerülés közötti homályos, nem egyértelmű határvonalból adódik. Ez a nem érdek nélkül keltett bizonytalanság és zavar sok lehetséges jövőbeli offshore tulajdonost riaszt vissza az elhatározástól, hogy belevágjon a cégalapításba.
Donald Johnston, az OECD volt főtitkára a legális és illegális megkülönböztetés mellett egy másik nézőpontot is felvetett, ez pedig az elfogadható legális és a nem elfogadható legális kategóriák. Mit is jelent ez? Nagyjából azt, hogy az adott ország törvényhozása által elfogadott törvényekben fellelhető – közkeletű Magyar kifejezéssel élve – “kiskapu”-k kihasználása nem tekinthető elfogadottnak.

Ez az a terület, ahol az adott szereplők a tűzzel játszanak. Ennek megfelelően Johnston értelmezésében átláthatóság megvalósul abban például, ha a magas adóterhű országok kormányai jogot kapnak arra, hogy betekinthessenek például határon kívüli bankszámlák titkos adataiba, hogy felfedjék az általuk valószínűnek tartott, kiáramlott jövedelmek helyét. Mindezidáig a banki titokra vonatkozó szabályozások és az offshore pénzügyi központok ellenállása megakadályozta az ilyen jellegű információcserét, MINDEZIDÁIG. Az OECD által kidolgozott tervek szerint a cél egy országok feletti standard információcsere protocol, amely nagyjából megsemmisítő csapást mérne a banki titok intézményére.

A médiában az utóbbi hetekben nagy nyilvánosságot szerzett az USA adóhatóságának “győzelme” bizonyos svájci bankszámlák adataiért folytatott vitában, amely kellő aggodalomra adhat okot,vagy mégsem!? A bíróságon kívüli megállapodás szerint a szóban forgo svájci bank köteles az általa nyilvántartott amerikai tulajdonú bankszámlák adatainak átadására, amely szabad utat ad az USA adóhatóságának a külföldre mozgatott feltételezések szerint kb. 14.8 milliárd dollár jövedelem megadóztatására. A jelen megállapodás 5,000 adózó adatainak kiadására kötelezi a bankot az eredetileg kért 52,000 helyett.

A jelentős eltérést a svájci banktitokra vonatkozó szigorú törvényi szabályozás biztosítja, amely szigorúan tiltja a banki ügyfelek adatainak kiadását harmadik személy, ezenbelül többek között adóhatóságok, külföldi hatóságok, de még a svájci hatóságok (kivétel bizonyos bírósági megkeresés) megkeresésére is. Az egyedüli kivételt azon bankszámlák jelentik, amelyek bizonyíthatóan kapcsolatba hozhatók bűncselekménnyel, terrorista szervezetekkel vagy személyekkel. De meddig tartható vagy tartható-e egyáltalán a hires svájci banktitok intézménye?

Az egyik legfrissebb hír szerint Svájc szeptember 23-án, egy nappal a G20 Pittsburgh-i konferenciája előtt, aláírta az adóegyezményt az USA-val, amelyben rögzítésre és elfogadásra kerültek az OECD standardokkal összhangban lévő adózást érintő információcsere szabályai. Ezzel Svájc már 11 OECD standardnak megfelelő megállapodást írt alá, többek között legfőbb gazdasági partnereivel mint Franciaország, Egyesült Királyság és legutóbb az Egyesült Államok. A G20 London-I konferenciáját követően nyilvánosságra hozott OECD riport kellően pozitív visszhangot váltott ki a G20 résztvevők körében, és üdvözölték az szervezet által közölt előrelépéseket. 2009. áprilisa óta 11 állam (Aruba, Ausztria, Belgium, Bermudák, Brit-Virgin Szigetek, Bahrain, Cayman-szigetek, Luxemburg, Monaco, Holland Antillák és San Marino) tett lépéseket az OECD standardoknak való megfelelés és az abban foglaltak elfogadása és alkalmazása felé.

Az OECD szeptember 9-én kelt riportja szerint a Global Forum által kiemelt, mind a 84 adóparadicsomnak minősített állam elfogadta az OECD standardját (utolsóként Costa Rica, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Uruguay csatlakozásával). Az elfogadott dokumentum egyfajta ajánlás a kétoldalú adóegyezmények megkötéséhez, amelynek lényege, hogy az együttműködő államok az adózással kapcsolatosan teljes információcserét biztosítanak tekintet nélkül az adott állam adóérdekére vagy az adózást érintő banktitokra.

A konkrét kétoldalú megállapodások kezdeményezése és aláírása továbbra is az adott ország hatáskörébe tartozik, így bár a tényleges gyakorlati alkalmazás lassú folyamat lesz, az OECD szerint biztató jel, hogy több mint 150 megállapodás vár jelenleg aláírásra. Az OECD titkár, Angel Gurría szerint a szervezet legfontosabb feladata, hogy a standardok gyakorlatba történő alkalmazása megfelelő ütemben és irányba történjen. Ennek megfelelően a szervezet a jövőben folyamatosan nyomon követi az országok megállapodásokalaírására irányuló tevékenységét, amelyben első lépcsőként országonként 12 megállapodás aláírását tűzték ki célul, ugyanakkor mielőtt a számok csapdájába esnének, a mennyiség mellett a minőség legalább ha nem nagyobb hangsúlyt kap, vagyis hogy, bár az offshore pénzügyi központok alkalmazzák a standardok által megkövetelt megállapodás mintát és megkötik a szükséges számú megállapodást, nem mindegy azonban, hogy az információcsere szempontjából csekély érdekű avagy jelentős államokkal lépnek szerződéses kapcsolatba.

Amikor adóparadicsomokról és offshore-okról esik szó, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az egzotikus offshore országok mellett van jó néhány állam, amely az OECD értékelése alapján szintén ártalmas adózási gyakorlatot folytat, és nem egy közülük az OECD tagja, mint az Egyesült Királyság, Dánia, Izland, Madeira, Kanári-szigetek, Egyesült Államok és Magyarország. Mégis a “bűnös” bélyege szinte csak és kizárólag a kisebb és sebezhetőbb államokat jelöli.

Forràs:

www.oecd.org

www.offshore-fox.com