Főszabály szerint a belföldi illetőségű adózó belföldi és külföldi jövedelme után is teljeskörű adófizetési kötelezettséggel tartozik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szabályai szerint.

A forrásországból származó jövedelmet bizonyos esetekben az adott ország is megadóztathatja,. Az úgy megfizetett adót a kettős adóztatásról szóló egyezmények alapján – amennyiben Magyarországnak van ilyen – beszámítással vagy mentesítéssel lehet érvényesíteni a belföldi adókötelezettségben.

A beszámítás módszerét alapesetben akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi egyezmény nem áll rendelkezésre, vagy ha az adott egyezmény kifejezetten ezt rendeli el. Külföldről származó kamatjövedelmek esetén ugyanakkor minden esetben a mentesítés módszerét kell alkalmazni.

Beszámítás esetén a belföldi illetőségű adózó belföldi adókötelezettségéből levonhatja a már megfizetett vagy fizetendő, társasági adónak megfelelő adót. A külföldi adót a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni.

A levonható adó összege maximálva van, méghozzá a következők közül a legkisebb összeg:

-        külföldön ténylegesen fizetett vagy fizetendő adó; vagy

-        az adóegyezmény alapján külföldön érvényesíthető adó; vagy

-        egyezmény hiányában a külföldön megfizetett vagy fizetendő, és ráfordításként elszámolt adónak a 90%-a; vagy

-        az adott jövedelemre átlagos kulcs alapján kiszámított adó, ahol az átlagos kulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó és az adóalap hányadosa, két tizedesjegyre kerekítve.

A külföldről származó jövedelem meghatározása során a magyar adótörvények rendelkezéseit kell követni, vagyis az eszerint elszámolandó bevételek, ráfordítások, valamint adóalap módosító tételek eredője. A költségek meghatározásakor a közvetlenül a bevételhez nem rendelhető költségeket arányosítással kell meghatározni.