Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása 2010-től néhány helyen módosult. A cikk összefoglalást ad ezen jövedelemtípus adózásával kapcsolatban, kiemelve a legfrissebb változásokat.

Az önálló tevékenységből származó jövedelmet az szja-törvény definiálja oly módon, hogy minden olyan jövedelem idesorolandó, amely nem tartozik a nem önálló tevékenységből származó jövedelem körébe.

Legjellemzőbb jövedelemtípusok a következők:

-          megbízási szerződés alapján végzett tevékenység jövedelme;

-          választott könyvvizsgálói tevékenység jövedelme;

-          egyéni vállalkozó esetében a kivét és a kivét-kiegészítés;

-          átalányadózó egyéni vállalkozó jövedelme;

-          mezőgazdasági őstermelő jövedelme (kistermelői átalány is);

-          ingó vagyontárgy, illetve termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó, nem különadózó jövedelem;

-          ingó vagyontárgy üzletszerű értékesítésének bevétele (ekkor a magánszemély áfa alannyá válik, vagy alanyi adómentességet választhat);

-          VÁLTOZÁS 2010-től: európai parlamenti, országgyűlési, helyi önkormányzati képviselői tevékenységből származó jövedelem.

Adóalap

Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózásában jelentős VÁLTOZÁS 2010-től, hogy az adóalap a jövedelem adóalap-kiegészítéssel növelt összege. Az így megnövelt összeget kell az összevont adóalapban figyelembe venni, együttesen a nem önálló tevékenységből származó jövedelemmel, az egyéb jövedelemmel és ezek adóalap-kiegészítéseivel. Az adóalap-kiegészítés általános szabály szerint 27%.

Az összevont adóalap után fizetendő adó mértéke az szja-ban meghatározott sávos módszerrel kerül meghatározásra, amely:

- 5 millió forintig             17%

- 5 millió forint felett    32%

Önálló tevékenységből származó bevételnek minősül az szja-törvény 2. és 4. mellékletében foglaltak, így például:

-          valamennyi a jogviszonyra tekintettel szerzett jövedelem;

-          így az adott tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is, kivéve, ha kiküldetési rendelvény alapján kapott költségtérítés nem haladja meg az igazolás nélkül elszámolható mértéket (APEH üzemanyagár*(megtett km/100)*fogyasztási norma + megtett km * 9Ft/km);

-          ingó vagyontárgy hasznosításából származó bevétel;

-          termőföld tulajdonváltása nélkül értékesített termés bevétele;

-          ingatlan- és ingó vagyontárgy bérbeadása (közös tulajdon esetén a tevékenységet folytató a tulajdonosok rendelkezése hiányában);

A magánszemély néhány önálló tevékenységből származó jövedelem esetén választhat, hogy különadózást választja az önálló tevékenység szerinti adózás helyett. Ilyen jövedelem például:

-          az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem;

-          kisösszegű (15.000 forintot meg nem haladó) kifizetés.

(Ezekről lentebb még szó lesz.)

Különös szabályok vonatkoznak a kapott támogatásokra:

-          amennyiben a támogatás vissza nem térítendő, és a magánszemély bevallásában nem számol el ezzel kapcsolatban semmiféle költséget, még értékcsökkenést sem, akkor nem kell szerepeltetnie bevételként;

-          amennyiben költséget számol el, az elszámolandó támogatás összege meg kell, hogy egyezzen az elszámolt költségekkel;

-          visszatérítendő támogatás esetén az esetlegesen felmerülő késedelmi kamat vagy pótlék nem számolható el költségként;

-          amennyiben a bevételként elszámolt, de utólag visszafizetett támogatást önellenőrzéssel kell korrigálni.

Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására továbbra is két módszer áll rendelkezésre:

1. tételes költségelszámolás
2. 10% költséghányad

1. Tételes költségelszámolás

Ebben az esetben az adózó önálló tevékenységével kapcsolatosan felmerült költségeit levonhatja a bevételeivel szemben. Néhány kivételtől eltekintve a költségeket minden esetben számlával, bizonylattal kell igazolni. Eltérés csak olyan esetben lehet, ahol a törvény igazolás nélkül enged költséget elszámolni.

A tételes költségelszámolás esetén legfeljebb a megszerzett bevétel mértékéig számolható el költség, és a többletköltség nem vihető át másik évre. Vagyis az adott évi bevétellel szemben csak adott évi költség számolható el.

Szintén fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben az adózó több önálló tevékenységből is jövedelmet szerez, a bevételeket és költségeket elkülönítve kell összesíteni, és vizsgálni, hogy költség legfeljebb az ugyanazon tevékenységgel kapcsolatban szerzett bevételekkel szemben kerül elszámolásra. Egyik tevékenység költsége tehát nem számolható el egy másik tevékenység bevételének csökkentésére.

A költségelszámolás néhány fontosabb szabálya:

-          szabályszerűen igazolni kell (kivéve átalányköltség elszámolása);

-          nem egyéni vállalkozók elismert költségeire vonatkozóan az szja-törvény 3. számú melléklete tartalmaz előírásokat;

-          arányosítást kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a költség nem kizárólag az önálló tevékenységgel kapcsolatban merült fel;

-          egyösszegben elszámolható a kizárólag önálló tevékenységre használt, 100.000 forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz költsége;

-          ha egy eszközt több különböző önálló tevékenységre is használják, akkor nincs megosztásra lehetőség, csak egy tevékenységre számolható el az adózó választása szerint;

-          100.000 forint feletti értékű tárgyi eszközök, illetve egyéb célra is használt eszközök esetében átalányamortizációt lehet elszámolni, amely a bevétel 1%, de legfeljebb az eszközérték 50%-a lehet (az 1%-os határ érvényes az összes adott évben beszerzett eszköz együttes értékére);

-          elszámolható pl. a megfelelően igazolt postaköltség, telefonköltség, utazási költség, járműhasználat költsége;

-          köztestület, társadalmi szervezet tagdíja;

-          nem megállapodás alapján fizetett társadalombiztosítási járulék;

-          a tevékenységhez kapcsolódó adó, kivéve az szja.

Néhány speciális tevékenységtípusra különös szabályok vonatkoznak, amelyek kibővítik az elszámolható költségek körét. Ilyen például a művészeti tevékenység, amelyre vonatkozóan elszámolható költségeket a 39/1997. MKM-PM. rendelet tartalmazza.

Európai parlamenti, országgyűlési, helyi önkormányzati képviselők, valamint polgármesterek bevételeivel szemben lakhatási költség is elszámolható, amennyiben ilyen jellegű támogatásra jogosultak. Ebben az esetben a magánszemély nevére kiállított számlával kell igazolni a költséget.

2. 10%-os költséghányad

Ebben az esetben nem tételes költségekkel, hanem egy átalány 10%-kal kerül csökkentésre a teljes bevétel, így az adóalap a teljes bevétel 90%-a lesz.

Amennyiben az adózó ezt a módszert alkalmazza, nem használhat más módszert egyéb önálló tevékenységből származó jövedelmeinek adózásához.

Választott módszer alapján adózó jövedelmek

Ahogy már az előzőekben említettük, az egyes kisösszegű, 15.000 forintot meg nem haladó kifizetések esetében a magánszemély választhat, hogy különadózást választja 32%-os adókulccsal (2010-től), vagy összevont adóalapjának részeként adózza.

Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem esetén a magánszemélynek választási lehetősége van, hogy a 25%-os adófizetési kötelezettséget választja, vagy az összevont adóalap részeként számítja a jövedelmet.

Adóelőleg megállapítása kifizető által

A magánszemély, illetve kifizető levonás alapján adóelőleg fizetésére kötelezett. Az adóelőleg megállapításakor figyelembe kell venni a 27%-os adóalap-kiegészítést is.

A kifizető alapesetben köteles minden kifizetésből levonni az adóelőleget. KIVÉTEL ez alól az egyéni vállalkozónak és a mezőgazdasági őstermelőnek fizetett összeg, valamint 2010. január 1-jétől az adószámos magánszemély javára fizetett jövedelem. Ebben az esetben csak akkor kell levonni előleget, ha ezt a magánszemély nyilatkozatban kéri.

A magánszemélynek nyilatkoznia kell, hogy mely költségelszámolási módszert alkalmazza. Tételes elszámolás esetén a kifizető a nyilatkozat alapján vonja le a költségeket, és számítja az adóelőleget. 2010-től már nem él az a korlátozás, hogy legalább a jövedelem 50%-a után kell adóelőleget levonni.

Amennyiben a magánszemély nyilatkozatában több költségről nyilatkozik, mint amennyit ténylegesen igazolni tud, az 5%-ot meghaladó különbözet után 39% bírság fizetendő. 2010. január 1-jétől ezt a különbözetet már nem terheli százalékos eho.

Amennyiben a magánszemélynek felróható okból a befizetett adóelőleg és a tényleges adó különbözete meghaladja a 10.000 forintot, a magánszemélynek 12% bírság fizetési kötelezettsége keletkezik a különbözet után.

A kifizetőnek továbbá 2010-től már nem lehet nyilatkozat hiányában automatikusan a 10% költséghányad módszert használnia. Azt csak akkor alkalmazhatja, ha a magánszemély nyilatkozik annak választásáról. Kivétel a költségtérítés, amely esetben a kifizető nyilatkozat nélkül levonhatja a törvény által megengedett, igazolás nélkül elszámolható részt.

Az adóelőleg mértéke a költségekkel csökkentett és az adóalap-kiegészítéssel növelt jövedelem 32%-a. Amennyiben az adózó nyilatkozik, hogy éves összevont jövedelme várhatóan nem éri el a 5 millió forintot, akkor a kifizető 17%-ot von le mindaddig, míg a magánszemély vissza nem vonja a nyilatkozatát.

Adóelőleg megállapítása magánszemély által

Amennyiben a magánszemély köteles megfizetni az adóelőleget, azt az adott negyedévet követő 12-éig kell megtennie.

Az adóelőleg kiszámításánál minden negyedévben a teljes évre vonatkozó jövedelmet kell tekinteni, és mindaddig nem kell megfizetni az adót, amíg az nem éri el a 10.000 forintot.

Váltás költségelszámolási módszerek között

A magánszemély év közben áttérhet 10%-os költséghányad alkalmazásáról tételes elszámolásra, de visszatérnie ugyanazon adóéven belül nem lehet.

Járulékfizetési kötelezettség

A kifizető a fentiekhez hasonlóan köteles a jogviszonyra tekintettel megállapítani, levonni és befizetni a járulékterheket. KIVÉTEL ez alól az egyéni vállalkozónak és mezőgazdasági őstermelőnek fizetett jövedelem, amely után a kifizető nem köteles levonni és megfizetni a járulékokat.

A törvény előírásai szerint a megbízási, vállalkozási és felhasználói szerződésen alapuló tevékenységek esetén a tevékenységet végző akkor lesz biztosított, amennyiben az így szerzett tárgyhavi jövedelme eléri a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30%-át (2010. februártól 22.050 forint), vagy napra vetítve annak 30-ad részét (2010. februártól 735 forint).

A járulékalap a ténylegesen szerzett jövedelem csökkentve a költségekkel, illetve a költségátalánnyal. Felhasználói szerződés esetén csak a személyes közreműködés díját kell figyelembe venni a járulékalapban.

Adószámos magánszemély

Ahogy azt már fentebb említettük, a kifizetőnek alapesetben nem kell adóelőleget levonnia az adószámos magánszemélyek jövedelméből, csak, ha a magánszemély erre vonatkozóan nyilatkozatban kéri a kifizetőt.

Amennyiben ilyen nyilatkozatot nem tesz, maga fizeti meg az adót és a járulékot magánszemélyként negyedévente.

Bejelentési kötelezettség

Amennyiben a magánszemély nem folytat vállalkozási tevékenységet és áfa-köteles tevékenységet, akkor adószámot nem kell igényelnie, elszámolásaira alkalmazhatja az adóazonosító jelét is. Amennyiben azonban az említett körök valamelyikébe beletartozik, adószámot kell kérnie az adóhatóságtól az önálló tevékenységének bejelentésével.

Nyilvántartási kötelezettség

Nem egyéni vállalkozó és nem őstermelő esetében alapnyilvántartást akkor kell vezetnie a magánszemélynek a bevételeiről és költségeiről, amennyiben jövedelme nem kizárólag kifizetőtől származik, illetve ha nem a 10% költséghányadot alkalmazza.

Az alapnyilvántartás a naplófőkönyv, pénztárkönyv, bevételi nyilvántartás, illetve mezőgazdasági őstermelő esetén a betétlap. Ez alól csak kivételes kérelem esetén kaphat felmentést az adózó (pl. súlyos fogyatékosság miatt).