Az egyszerűsített foglalkoztatásról a 2010. évi LXXV. törvény rendelkezik, amely az alkalmi munka meghatározásához létszám- és időkorlátot szab. Ennek helyes megállapításához több szabályt is figyelembe kell venni.

Alkalmi munkának minősül a törvény szerint, ha a határozott idejű munkaviszony

-          legfeljebb összesen 5 egymást követő naptári napig, ÉS

-          egy naptári hónapon belül legfeljebb összesen 15 naptári napig, ÉS

-          egy naptári éven belül összesen legfeljebb 90 napig tart.

Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén a törvény további korlátot szab a maximálisan foglalkoztatható létszámra, vagyis egy naptári napon foglalkoztatottak száma nem haladhatja meg

-          az 1 főt azon esetben, ha a munkáltató főállású munkavállalót nem foglalkoztat;

-          2 főt, ha a főállású foglalkoztatottak létszáma 1-5 fő között van;

-          4 főt, ha a főállású foglalkoztatottak létszáma 6-20 fő között van; illetve

-          A munkavállalói létszám 20%-át, amennyiben a főállású foglalkoztatotti létszám 20 fő felett van.

A létszám meghatározása az aktuális hónapot megelőző 6 havi átlagos statisztikai létszám.

A létszámkeretet a munkáltató a naptári éven belül saját maga oszthatja be, de másik évre nem vihető át a fel nem használt keret.

A törvény szerint a létszámkorlát csak egy naptári napra vetítve érvényes, az alkalmi munka korlátja pedig csak egyazon munkavállalóra. Eszerint tehát a munkáltató akár a naptári év minden napján foglalkoztathat alkalmi munkavállalót, csak éppen nem ugyanazon személyt az év minden napján.

A munkáltatónak, aki főállású foglalkoztatottal nem rendelkezik, így lehetősége van 365-ször foglalkoztatni alkalmi munkavállalót, és mivel maga oszthatja be, ezért akár egy nap foglalkoztathat több munkavállalót is. A lényeg, hogy naptári évre vetítve az összfoglalkoztatotti létszám alkalmi munkavállalóknál ne haladja meg a 365 főt.