A Parlament december 14-én elfogadta a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos törvényjavaslatot, amely 2013-tól magánnyugdíj-biztosító részvénytársaságakká alakítja őket. A mostani változtatás része a nyugdíjreformnak, amelynek célja az új, magánnyugdíj-pénztári ellátáson alapuló nyugdíjfizetés biztonságának növelése. A törvénymódosítással egyidejűleg fontos egy nyári törvénymódosítás révén előírt 2009. december 31-i határidőt is kiemelni, amely az ezév végéig 53. életévüket betöltött személyek részére ad lehetőséget a magánnyugdíj-pénztári tagságból állami nyugdíjrendszerbe való visszatérésre.

A magánnyugdíjpénztárak változásai  

Eredetileg a magánnyugdíjpénztárak önigazgatási formában működtek, vagyis a pénztártagokat terhelte a tulajdonosi felelősség, és a döntési jogkört formálisan ők gyakorolhatták, még akkor is, ha ténylegesen nem gyakorolták. A pénzügyi intézmények nem tartoztak felelősséggel működési problémákért.  

A jelenlegi törvénymódosítás révén a felelősségi és döntési jogkör egyértelműen a pénzügyi intézmény hatáskörébe kerül, a működéssel kapcsolatosan felmerülő problémákra, kockázatokra fedezetet kell biztosítani, amelynek három forrása van: a tulajdonos saját forrása, a tagok befizetéseiből képzett tartalékok, valamint a Magánnyugdíj Garanciaalap forrásai. Ez utóbbi szervezet a Pénztárak Garancialap jogutódjaként jön létre.  

Az új részvénytársasági formában működő pénztárak 2013. januárjában kezdik meg működésüket, és a magánszemélyek egyéni számláin lévő egyenlegeket a részvénytársaság által vezetett egyéni számlára vezetik át.  

A törvény rendelkezik arról is, hogy mennyi lehet a maximálisan felszámolható vagyonkezelési díj. 2011-2014. között 0.8%-ról 0.4%-ra kell csökkenteni a díj mértékét. 2009-től a pénztárak működési költsége is maximálásra került, legfeljebb 4.5%.  

Jelentős változás az is, hogy a pénztártagok még az aktív életszakaszukban tájékoztatást kaphatnak arról, hogy mennyi lehet az életjáradékuk a felhalmozott megtakarításuk függvényében. A jogosult kérhet inflációkövetésen alapuló járadékot, amely a kapott ellátás reálértékének megőrzését biztosítja, vagy garantált összegű járadék megállapítása is kérhető. Amennyiben a jogosult nem volt megelégedve a piaci szolgáltatók által biztosított járadékszolgáltatással, az állami szerv keretében működő járadékszolgáltató inflációkövető ellátását választhatja majd.  

Az öröklés szabályaiban annyi változás lesz, hogy a felhalmozott összegről a járadékos rendelkezhet, hogy csak saját magának kéri a járadék megállapítását vagy haláleseti ellátást nyújtó életjáradékot igényel.  

Fontos határidő az 53. életévüket betöltötteknek   

2009 nyarán elfogadott törvénymódosítás lehetővé teszi a 2009. december 31-éig 53. életévüket betöltöttek számára, hogy a magánnyugdíjpénztári tagságból nyilatkozatuk alapján visszalépjenek a teljes állami nyugdíjellátás rendszerébe. A lehetőség azok számára áll fenn, akik önszántukból léptek be a magánnyugdíjpénztári rendszerbe.  

Ez lényegében azt jelenti, hogy a nyugdíjkorhatár elérése, illetve a járadékszolgáltatásokra való jogosultság megnyílásával a teljes nyugdíjösszeg az állami nyugdíjrendszerből kerül kifizetésre, és aszerinti szabályok szerint kerül megállapításra. Azon jogosultak számára azonban, akik a magánnyugdíjpénztári tagságot megtartják, a leendő nyugdíjuk 75%-ban (2013. után nyugdíjba vonulók esetén 73.94%)  kerül megállapításra az állami nyugellátás szabályai szerint, és a nyugdíjuk 25%-a a magánnyugdíjpénztár által megállapított járadék összegéből adódik.  

A választás akár egyhavi nyugdíj összegének megfelelő különbséget is okozhat, ezért fontos, hogy a még hátralévő kevesebb, mint két hét alatt az érintettek ellenőrizzék, melyik ellátás lesz kedvezőbb az esetükben, és aszerint adják be módosítás iránti kérelmüket, legkésőbb 2009. december 31-ig.  

A módosítás egy magánnyugdíjpénztárhoz elküldött írásos nyilatkozattal történik, amelyet a későbbi bizonyíthatóság érdekében érdemes tértivevénnyel feladni. A levélhez nincs kötelezően alkalmazandó formanyomtatvány. Az érintetteknek a pénztárak tájékoztatást küldtek, amelyben a pénztár saját formanyomtatványa szerepelt, illetve a pénztárak saját honlapjáról is letölthetők.  

A pénztárak 8 napon belül értesítik az ügyfelet a nyilatkozat elfogadásáról, majd 60 napon belül átadja a jogosult egyéni számláján szereplő összeget az államnak.  

A visszalépési lehetőség megilleti a már nyugdíjban lévő személyt is, aki magánnyugdíjpénztár tag volt, és egyösszegű kifizetést kapott. Ennek feltétele, hogy a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül az egyösszegű kifizetés teljes összegét vissza kell fizetnie a magánnyugdíjpénztárnak, vagy jogutód nélküli megszűnés esetén az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek.  

Ezt követően a pénztár legfeljebb 60 napon belül átutalja a Nyugdíjbiztosítási Alapba az összeget. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv ezt követően legkésőbb az összeg beérkezését követő hónap utolsó napjáig megállapítja a nyugellátás összegének a megállapítás időpontjára visszamenőleges módosítását, amely figyelembe veszi az időközben történt nyudíjemeléseket is.  

A visszalépésre jogosultak mintegy harmada élt eddig a módosítási lehetőséggel, amely a jelenlegi számítások szerint a legtöbb esetben többletnyugdíjt jelent a jogosult számára. Érdemes tehát utánaszámolni, hogy megéri-e a magánnyugdíjpénztár tagja maradni, vagy az állami nyugdíjat választani. A Tárki és az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár számításai szerint csupán az 1956-ban született férfiaknak éri meg megtartani a pénztártagságot, akik diplomával rendelkeznek és szellemi munkát végeznek. A többi érintett szinte minden esetben rosszabbul vagy legalább ugyanúgy jár a magánnyugdíjpénztári tagság megtartásával.  

A 2013 előtt érvényben levő helyettesítési arányok alapján számolva az 1951-ig bezárólag születettek egyértelműen jobban járnak az állami rendszerrel, amely 40 év munkaviszony esetén az elért nettó átlagkereset 80%-át fizeti majd, amely magánnyugdíjpénztári tagság esetében csupán ennek 75%-a, vagyis a nettő átlagkereset 60%-a kerül kifizetésre az állami kasszából. A fennmaradó részt a magánnyugdíjpénztár által fizetendő járadék adja, amely azonban biztosan nem lesz képes legalább a fennmaradó 25%-ot biztosítani, hogy ugyanakkora nyugdíjösszegre vezessen végeredményben.